The Suicide Squad-kritika: az év legzseniálisabb f*szsága, amit kár lenne kihagyni

2016-ban a mozikba került egy Suicide Squad-nak nevezett film, amit David Ayer írt és rendezett, és a DC-moziuniverzum 3. darabjaként lett bemutatva. A produkcióhoz számos zseniálisan összerakott, minden idők legőrültebb képregényfilmjét ígérő előzetes készült, emellett az egész promóció az egekbe hype-olta a filmet, így aztán nem csoda, hogy végül a rajongók akkorát csalódtak, mint utoljára Joel Schumacher Batman és Robin-jában, hiszen Ayer összegányolt produktuma köszönőviszonyban sem volt az Öngyilkos osztaggal, legalábbis nem azzal az Öngyilkos osztaggal, amit ígért nekünk a stúdió.

Aztán jött James Gunn, akinek a Warner Bros. felajánlotta, hogy azt csinálhat, amit csak akar a DC-univerzumban, és ő úgy döntött, hogy szárnyai alá veszi az Öngyilkos osztagot, és megadja nekik azt a filmet, amit mindig is érdemeltek. Egy pillanatig sem voltak kétségeim afelől, hogy a hihetetlenül elborult elmével, és egyedi vizualitással megáldott Gunn egy pazar alkotást fog elénk rakni, de azt nem gondoltam volna, hogy mindenféle túlzás nélkül az év legzseniálisabb f*szságát fogom látni, amit mindenkinek meg kell néznie; legyen az DC-rajongó, vagy olyan, aki eddig egyetlen képregényfilmet sem látott. Ugyanis az új The Suicide Squad – ami se nem folytatás, se nem reboot, se nem remake – nemcsak képregényfilmnek kiváló, de akció-vígjátéknak is frenetikus, mocskosul véres, mocskosul grandiózus, és mocskosul vicces.

Magáról a történetről nem is szeretnék semmit sem elárulni, legyen elég annyi, hogy (anti)hőseinket egy rendkívül veszélyes küldetésre küldik, amin a világ sorsa függ.

„Ha beledöglenek is, megmentik a világot”

– hangzik el a film előzetesében.

James Gunn sosem árult zsákba macskát ezzel a filmmel kapcsolatban. Már korábban is többször hangoztatta, hogy ebben a történetben tényleg senki sincs biztonságban, bárki meghalhat. És nem is hazudott. Gunn már a film legelején elkezdi kinyírni az osztag tagjait, ráadásul, ahogy szépen haladunk előre a cselekményben, olyanok is kipurcannak egy-egy drámai pillanat, vagy egy-egy poén kedvéért, akikről azt gondolnánk, hogy könnyedén túlélik az egész akciót. Ebből a szempontból meglepő, hogy a rendező mennyire merész egyszerűséggel takarítja el a karaktereket, de pontosan ezért lesz annyira kiszámíthatatlan, és pofátlan az Öngyilkos osztag.

Annak ellenére, hogy a rendező már a nyitójelenetben hullajtja a szereplőit, mint a legyeket, ezzel is hamar orvosolva azt, hogy milyen sok karaktert vonultat fel a film, mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy villogjon. Rövid megjelenésű figuráit is jellemmel, érzelmekkel ruházta fel, és olyan frappáns sorokat vagy karakterutat írt nekik, hogy azonnal a szívünkbe zárjuk mindannyiukat.

Aztán miután csak a keménymag marad, jóval több időt tudunk szentelni a többiek megismerésére, persze van, akit már nem kell bemutatni. James Gunn is pontosan tudta, hogy Margot Robbie nem először játssza Harley Quinn-t, ezért az ő figuráját kicsit hátrébb szorította, de nem kell aggódnia a karakter rajongóinak, Harley-nak így is bőven akad emlékezetes jelenete, és hozzá kötődik a film egyik legbadassebb része is, amiről csak annyit mondanék, hogy tele van gyilkolással és virágokkal.

Idris Elba brillírozik Bloodsportként, és mikor obszcén poénokkal egymásnak feszülnek a John Cena által alakított Békeharcossal, az mindig a film egyik kiemelkedő pontja. De nemcsak ők lopják el a showt, David Dastmalchian Pöttyöse, Daniela Melchior Patkányfogó 2-je, és Sylvester Stallone King Shark-ja is megkapja a kellő mennyiségű figyelmet és törődést, szóval mindenki találhat magának legalább 2-3 olyan szereplőt, akit igazán meg tud kedvelni. Ugyan minden egyes karaktert megkedveltem, de nálam akkor is Sean Gunn Menyétje, és egy rendkívül aranyos, integető patkány viszi a prímet.

James Gunn megcsinálta az év közönségfilmjét, amin bárki jól el tud szórakozni. A rendezőnek hála a DC aranyévnek könyvelheti el magának a 2021-es esztendőt, hiszen Zack Snyder helyrehozta Az Igazság Ligáját, A galaxis őrzői direktora pedig megmentette az Öngyilkos osztag becsületét.

Ha csak egyetlen filmet is néztek meg nyáron a moziban, az mindenképpen a The Suicide Squad legyen, mert bizony ritkán látni olyan filmet, ami jól ismert karaktereket vonultat fel, és két mondatban leírható, egyszerű alaptörténettel dolgozik, mégis annyira friss és újszerű, hogy álmunkba se mertük volna gondolni, hogy a Warner/DC mérhetetlen önfejűségétől beárnyékolt világában ilyen megtörténhet. Ebből is látszik, mennyit számít, ha egy rendező szabad kezet kap egy projekt felett, így James Gunn is maximálisan ki tudta élni magát az Öngyilkos osztagban.

Kivételesen beteg, őrülten zseniális filmélmény, amit lehetetlen nem imádni. Amellett, hogy tele van agyament baromságokkal, komoly is tud lenni, és amikor kell, a drámai részeivel is képes hatást gyakorolni a nézőre. Ugyanakkor, amikor pofátlanul obszcén és vicces, akkor együtt nevet a közönség. Így aztán, amikor lemegy a stáblista, és megnéztük a stáblista utáni jelenetet (igen, van egy jelenet a stáblista végén! - a szerk.), felüdülve, tele energiával és jókedvvel hagyjuk el a mozitermet, és többet eszünkbe se fog jutni David Ayer Öngyilkos osztagja.

A The Suicide Squad augusztus 5-én debütál a magyar mozikban, és mindenkit bíztatunk arra, hogy nézze meg!