Idő: csak ennyire futja tőled, Shyamalan?! - kritika

Idő. Nem lassít, nem vehető meg pénzért, nem forgatható vissza, és amit hajlamosak vagyunk elfelejteni megbecsülni. Hogy mire használjuk, kinek szentelünk belőle, és hogyan osztjuk be, az csakis rajtunk áll. Olyan gyorsan repülnek az évek, hogy szinte észre sem vesszük, és máris felnőtté válunk, elköltözünk a szüleinktől, családot alapítunk, majd mire a mi gyerekeink is felnőnek, mi megöregszünk. Ahogy napról-napra haladunk előre, nem is igazán gondolunk bele abba, hogy mennyi időt pazarlunk el felesleges dolgokra, csak mikor visszatekintünk a múltba, akkor jön a megvilágosodás.

Tegyük fel, ha még ennél is gyorsabban telne az idő. Vajon mit tennénk, ha mindössze egyetlen nap alatt 50 évet is öregednénk? Ha azon kapnánk magunkat, hogy a 6 éves gyermekünk csupán néhány óra leforgása alatt felnőtté válik, és a 30-as éveikben járó szüleink megöregednének?

Erről szól M. Night Shyamalan legújabb filmje, az Idő, ami az idei év egyik legjobban várt filmje volt. Lássuk, hogy az indiai származású rendező, aki a meg nem értett zsenik táborát erősíti a filmes szakmában, ezúttal milyen alkotással örvendeztetett meg minket!

A történet egy családról szól, akik a trópusi vakációjuk során felfedeznek egy félreeső partszakaszt, ahol pár órányi pihenés alatt valahogy gyorsan öregedni kezdenek… és így az egész életük egyetlen napba sűrűsödik.

Nem is érdemes többet elárulni annál, mint amit a film hivatalos leírása is mond, mert oda lenne a meglepetés ereje. Bár az igazi meglepetést inkább az okozhatja, hogy tényleg csak ennyire futotta a megkerülhetetlen és zseniális M. Night Shyamalan-tól?

Az Idő Pierre Oscar Levy és Frederik Peeters Sandcastle című képregénye alapján készült, amelynek forgatókönyvét is Shyamalan jegyzi. Korábban hallani lehetett róla, hogy az Universal Pictures és a rendező két thrillert készít, amelyet ő ír és rendez. Az egyik az Idő, ami ugyan hollywoodi mércével mérve alacsonyabb, de azért mégis sokmindenre elegendő méretű költségvetésből, 18 millió dollárból valósult meg, viszont látva a végeredményt, felmerül a kérdés, hogy mennyi pénzt vihettek el a színészek, a stáb Dominikai Köztársaságba való kiutaztatása, és a forgatáson használt technika, ha a lényeges részekre már ennyire nem maradt semmi?

Az Idő egyik központi eleme, ahogy látjuk, hogy a szereplők hogyan öregszenek meg egyetlen nap alatt, ezt mégsem tudjuk folyamatosan követni, mert Shyamalan és a film operatőre, Mike Gioulakis – aki nem mellesleg egy fantasztikus operatőr (lásd. Mi, Üveg, Széttörve - a szerk.) – úgy komponálták meg a snitteket, hogy a kamera mindvégig művészeiesen kecses és lassú mozgásokkal a szereplők között keringőzzön, de úgy, hogy ne lehessen észrevenni a digitális öregítés és maszkmesteri munka hiányosságait. Persze amíg mozog a kamera, addig látjuk a film legrészletesebb pillanatait, de amint fix képállásba váltunk, egyik szereplőt sem látjuk igazán, mert vagy a másik karakter válla és tarkója takarja ki, vagy csak a kép egyik sarkában jelenik meg belőlük egy kevés, míg középen az eget, a sziklát, vagy a hullámzó tengert ”csodálhatjuk”.

Az Idő egyik legnagyobb problémája, hogy filléres módon próbálja elrejteni azt, amire nem tellett már a büdzséből. Ezzel nem is lenne akkor baj, ha nem a fim sava-borsát vennék el így az egyébként eléggé döcögős, és unalmas történetből. Shyamalan alkotása olyan, mint egy elismert indiai szakács legújabb fogása, amiből kihagyta a curryt, a kurkumát, és a kardamomot, vagyis az étel lelkét. Jelen esetben az izgalom és a feszültség lett volna az a fűszer, amivel fogyaszthatóbbá lehetett volna tenni a sztorit, de sajnos íztelen és mócsingos maradt.

Hogy a film bizonyos részeire nem maradt már pénz, arról a magasabb korhatár-besorolást indokló pillanatok is árulkodnak, és ez az oka annak, hogy a néző sosem tud igazán a történet részévé válni, mert egyszerűen nincs beavatva az eseményekbe. Nem látjuk, amit a szereplők látnak, nem sokolnak minket, amik őket sokkolják. Az ilyen pénzszűkös trükkök viszont meglehetősen taszítóak lehetnek egyes nézők számára, és emiatt nem csodálkoznék rajta, ha Az esemény, és az Üveg után az Idő lenne az a film, ami miatt az emberek elveszítenék a bizalmukat a rendezőben.

Szép is lenne, ha ezek után a színészek menteni tudnák a filmet, de az Idő ezen a téren is csalódást okoz. Azt megszokhattuk már, hogy Shyamalan nem szokványos dialógusokat ad a karakterek szájába, de ennél a filmnél túlzásba vitte az abszurditást, és az emberi reakciók is teljesen életidegenek és olykor még röhejesek is. Ehelyett kapunk sokszor értelmezhetetlen döntéseket, szürreális tetteket, és néha mosolygásra késztető, nevetséges történetelemeket is.

Ugyan Shyamalan filmje szépen mutat, mint metafora, és van egy bizonyos jelenet, ami alatt minden néző kicsit átgondolja majd az életét, és talán rádöbbenti őket bizonyos dolgokra az idővel kapcsolatban, de az csupán 6-7 perc, és egyáltalán nem képes feledtetni az előtte látott rendezői-, színészi-, és egyéb hibákat, valamint a szájbarágós végkifejletet.

Az Idő ugyan nem lett egy borzalmas film, de lesz, aki szerint időpocsékolás megnézni. Shyamalan nem ezzel az alkotásával fogja visszanyerni az emberek bizalmát, sőt, inkább csak újabb csalódást okoz nekik. Mindenestere így is sokáig fogunk rá emlékezni, mert az üzenete könyörtelenül hatol be az ember koponyájába, és vésődik bele az agyunkba, és ha ezután a film után kicsit máshogy fogunk állni az életünkhöz, vagy a szeretteinkkel töltött időhöz, akkor azt csakis M. Night Shyamalannak köszönhetjük.

Az Idő már megtekinthető a magyar mozikban.