Fekete Özvegy-kritika: Scarlett Johansson jutalomjátéka Budapesten

Natasha Romanoff, azaz a Fekete Özvegy karaktere a 2010-ben debütált Vasember 2-ben mutatkozott be. Scarlett Johansson nemrég azt mondta az akkori szerepéről, hogy csak egy túlszexualizált numera volt. Való igaz, Romanoff az első Bosszúállók-ban kapott egy picit komolyabb figyelmet, de még akkor is csak egy tökös, magasan képzett ügynök volt, aki akkor még a Marvel Filmes Univerzum egyedüli hősnőjeként irtotta az ellent Vasember, Amerika kapitány, Thor, Hulk, és Sólyomszem oldalán.

A 2012-es Bosszúállók egy különleges mérföldkő volt a MCU életében, hiszen amellett, hogy itt eresztették először össze a Marvel legnagyobb szuperhőseit, Natasha és Barton ebben a filmben utaltak először a magyar fővárosra.

„Natasha Romanoff: Pont olyan, mint Budapest volt.

Sólyomszem: Nagyon különbözően emlékszünk Budapestre.”

Innentől kezdve a magyar Marvel-rajongók folyamatosan azt találgatták, hogy mi történhetett Budapesten, és alig várták, hogy egyszer, egy későbbi Fekete Özvegy és Sólyomszem produkcióban választ kapjanak erre a nagyon fontos kérdésre.

Ahogy aztán teltek az évek, és jöttek sorra a Marvel-produkciók, csak nem jutottunk el Fekete Özvegy saját filmjéhez, de a rejtélyes budapesti kalandot még a Bosszúállók: Végjáték-ban is felemlegették. Aztán amikor Natasha karaktere meghalt az említett filmben, a rajongók letettek róla, hogy valaha is megtudják, mi történt Budapesten. Majd jött a bejelentés, hogy önálló filmet kap a Fekete Özvegy, amelynek története ugyan az Amerika kapitány: Polgárháború és a Bosszúállók: Végtelen háború között helyezkedik el, de a stúdió ígéretet tett rá, hogy ebben az alkotásban végre választ kapunk a releváns kérdésre is.

Ugyan a Fekete Özvegyet már 2020 májusában bemutatták volna a mozikban, a pandémia miatt több, mint egy évet várni kellett rá; de abszolút megérte.

A történet szerint Natasha Romanoff kénytelen szembenézni múltja sötét epizódjaival, amikor egy veszedelmes összeesküvés hozzá is elér. Nyomában egy életére törő, kérlelhetetlen erővel, Natasha számot kell vessen kémes múltjával és családi kötelékeivel, amiket már jóval azelőtt felbontott, hogy Bosszúálló lett.

Nem is érdemes többet elárulni a filmről, mert senkinek a filmélményét nem szeretném elrontani. A Fekete Özvegy ugyanis egy brutális moziélményt nyújt. Ha egy kicsit is Marvel-rajongó fejjel gondoljuk végig ennek az alkotásnak a jelentőségét, megértjük miért. Először is a 2019 júliusában bemutatott Pókember: Idegenben óta nem ülhettünk be Marvel-filmre. Ugyan a stúdiótól kaptunk egy WandaVízió, egy A Sólyom és a Tél Katonája, és egy jelenleg is futó Loki sorozatot, de ezeket mindenki az otthon kényelmében nézhette meg, és lássuk be, egy otthoni mozizás nem pótolhatja az igazi moziélményt.

A Fekete Özvegy pedig megérdemelte, hogy a nagy vásznon köszönjön el a MCU-tól. Natasha Romanoffnak és Scarlett Johanssonnak 11 évet, és 7 mozifilmet kellett várnia ahhoz, hogy végre megkapja a saját, önálló kalandját; más kérdés, hogy erre csak azután kapott lehetőséget, hogy a legutóbbi Bosszúállók-ban megölték a karaktert. De ennek is van egy pozitív oldala:

ha ez a film mondjuk akkor készül el, amikor játszódik, vagyis a Polgárháború és a Végtelen háború előtt, akkor nem ütött volna ekkorát, és nem övezte volna ilyen várakozás, mint most, mikor már mindenki ismeri a karakter útját a szomorú végéig, és minden rajongó pontosan tudja, hogy ez egy olyan ”muszájfilm” a MCU-n belül, ami ugyan csak azért készült el, hogy legyen egy önálló Özvegy-film is, és ezzel nemcsak Scarlett Johansson, de a Marvel-rajongók lelke is megnyugodhat, de mégis egy olyan búcsú, amire – ha a stúdió részéről tényleg csak, mint rajongói kiszolgálás gyanánt – tényleg szükség volt.

Scarlett Johansson ebben a filmben nyújtja legnagyszerűbb alakítását Natasha Romanoffként, persze akadnak olyan pillanatok, amikor a nem kevésbé fontos szereplők ellopják a showt a címszereplőtől. Florence Pugh számtalanszor bizonyította már, hogy milyen bitang jó színésznő, és Yelenaként is fantasztikusat alakít. Mivel ő maga is egy Özvegy volt, így hasonlóan magasan képzett, mint az áltesója, mégis az ő karaktere egy számomra sokkal szimpatikusabb, szókimondóbb, vagányabb figura, akivel biztosan találkozunk még a jövőbeni filmekben (már csak a stáblistás jelenetben látottak miatt is - a szerk.).

Pugh mellett David Harbour karakteréhez fűződik a film humorkészletének sava-sorsa. A színész amellett, hogy saját, bohókás jellemét vitte bele a figurájába, parádésan hozza a szovjet Amerika kapitány – saját hősi nevén Vörös Őr – szerepét. No, és persze nem feledkezhetünk meg Rachel Weisz karakteréről sem, aki tulajdonképpen egy idősebb kiadású Natasha Romanoff.

Ez a négyes több remek jelenetet is kapott: egyszer egy drámai részt a film hatásos, ütős nyitányában, majd egy egyszerre humoros és érzelmes asztaljelenetet, végül pedig a jól megérdemelt akció etapot. Ennél jobban már csak Scarlett Johansson és Florence Pugh közös jelenetei tűnnek ki a filmből, akik remekül egészítik ki egymást, és éppen ezért sajnálom, hogy többet nem láthatjuk őket közös akciókban.

Fontos említést tenni a film negatív karaktereiről is. Ray Winstone egy abszolút felejthető, Kaeciliushoz és Malekith-hez hasonló kaliberű Marvel-karakter, míg Taskmaster, vagyis Kiképző egy veszélyes báb ebben az egész világot fenyegető, halálos játszmában, aki olyan, mint Jason Statham karaktere a Halálos iramban 7-ben: fel-felbukkan a jelenetek közepén, és mindig keresztbe tesz a hősöknek.

Na, de mi a helyzet a film budapesti jeleneteivel? Azzal gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy a magyar főváros legfeljebb negyed órát kap a filmben, de annak minden egyes snittje és másodperce a magyar nézők lelkét simogatja. Persze az abszolút kedvence mindenkinek az volt, mikor Natasha Romanoff kisebb vitába elegyedett az egyik mellépszereplővel arról, hogy hogyan kell helyesen kiejteni Budapest nevét. Fővárosunk ezúttal is jelesre vizsgázott egy hollywoodi szuperprodukcióban, és külön öröm, hogy Budapest végre újra önmagát játszotta, és nem Párizst vagy Moszkvát. Na, de hogy mi is történt Budapesten? Természetesen választ kapunk erre a kérdésre, de nem biztos, hogy mindenki ki lesz békülve vele.

Mindent összevetve a Fekete Özvegy egy megkésett szükségfilm, ami a rajongók kiszolgálása és Scarlett Johansson lelki békéje miatt készült el, viszont ez a fajta görcsösség egyáltalán nem érezhető a filmben. Ezzel az alkotással a Marvel gyönyörűen búcsúzik el Natasha Romanoff karakterétől, és mi is méltó módon köszönhetünk el a Bosszúállók első női hősétől.

Azzal, hogy végre megkapta a saját filmjét, a Fekete Özvegy is egy szépen lekerekített utat tudhat magáénak a MCU-n belül, és lássuk be, ennyi év és ennyi film után ez mind Scarlett Johansson, mind Natasha Romanoff megérdemelte.

A Fekete Özvegy már megtekinthető a magyar mozikban.