Az Amazonas mentén egy magyar név visszhangzik, gyönyörűen csengenek spanyol nyelven Ady Endre csodálatos versei
Olvass tovább...
Petőfi Sándornak erről az oldaláról nem tanultunk az iskolában.
A héten ünnepeltük Magyarországon a költészet napját: április 11-én, József Attila születésnapján. Szinte közhely, hogy a magyarság a költők népe: egy főre vetítve nemzetünk igen jól áll költőnagyságokból.
Olvass tovább...
Fájdalmas tény, hogy az irodalommal legtöbben az iskolában találkoznak, és az ismerkedés az iskolai tanulmányok befejezésével véget is ér - pedig rengeteg írónk adott le olyan tanítást, amik örök érvényűek.
A költészet valóban a nyelv művészete: előfordul az is, hogy egy-egy alkotásnak nincs is különösebben mély üzenete, pusztán a megfogalmazás emeli művészi alkotássá.
A lírai nyelv általában emelkedett, választékosan fogalmaz, évszázadokig velejárója volt a rím - célja volt a gyönyörködtetés, elgondolkodtatás, a magasztosság.
Olvass tovább...
Miután az irodalommal legtöbben az irodalomórán találkoznak, társul hozzá egyfajta "kötelező" jelleg: el kell kezdenünk verseket tanulni, híres írók-költők életét tanulmányozni, amiből aztán dolgozatot írunk, vagy felelünk. Természetes, hogy sokan az írókra is egyfajta "megfoghatatlan" dologként gondolnak, akik teljesen mások mint az átlagemberek, egész nap csak a világmegváltó gondolatok érdeklik őket, vagy esetleg a magasztos szerelem.
Hogy ez mennyire nem mindig van így, annak kiváló bizonyítéka az alábbi videó, ami jelentős magyar költők kevésbé ismert verseit szedte össze - adott esetben bemutatva, hogy a vulgáris szóhasználat sem állt távol a nagy költő uraktól.
A modern lírai nyelvnek már bevett, elfogadott része a trágár beszéd - Petri György munkásságával sokat tett ennek "elfogadtatásáért". Ebben a videóban viszont jóval korábbról is vannak gyűjtések, egészen Janus Pannonius idejéből, ami jól bizonyítja, hogy már 500 évvel ezelőtt is felmerültek nem feltétlenül magasztos gondolatok még a művészek fejében is.