Százak adták életüket az aranyváros titkáért, a mesés kincsek ígérete mindenkit megszédített és romlásba döntött

Sok dolog változott az idők során, de egy valami szinte állandó, az arany szeretete az emberiség egész történelmét végigkísérte a kezdetektől egészen napjainkig. Az értékes nemesfém kívánatos sárga fénye könnyen megkísérti az embereket, akik sokszor minden józanságot sutba dobva próbálják megszerezni azt maguknak. A korábbi évszázadok során, a nagy földrajzi felfedezések korában is komoly motivációt jelentett, számos expedíció pedig még a legendák homályos leírásait is képes volt követni a kincs ígéretéért.

Cibola, avagy az arany hét városának legendája, egy olyan mesékbe illő helyről szól, ahol hatalmas, teljesen aranyból készült városokat találhatunk. Ennek gyökerei alighanem egy régi portugál mítoszban keresendőek, ami az Antillia névre hallgató rejtélyes, négyszögletű szigeten elterülő hét városról szól. Később azonban egy katasztrofális eredménnyel zárult expedíció tagjai is megerősítették, hogy valóban létezik a titokzatos hely, igaz nem ott, ahol korábban gondolták, hanem a távoli Amerikában.

Álvar Núñez Cabeza de Vaca 600 mindenre elszánt társával együtt indult neki Spanyolhonból az Újvilágnak, hogy 1527-ben Florida területén helyőrségeket és telepeket alapítsanak. A küldetés teljes kudarcba fulladt, végül csak négyen élték túl és jutottak haza, a többiekkel a betegségek, az éhezés, a háborgó tenger, vagy éppen az őslakosok végeztek.

1528-ban szenvedtek hajótörést, majd az egyre fogyatkozó számú túlélő évekig bolyongott a mai Texas és Észak-Mexikó területén, mígnem 1536-ban Sinaloában spanyol rabszolgavadászok rájuk nem bukkantak. Miután hazajutottak Európába, 1542-ben Cabeza de Vaca „A kapcsolat” címen írásban is beszámolt útjuk emlékeiről. Ezt tekintik az egyik legkorábbi dokumentumnak, amely komoly részletességgel ír Észak-Amerika szárazföldi őslakosairól, vadvilágáról, növény- és állatvilágáról. Ebben találhatunk utalást a híres, hírhedt aranyvárosra is.

Elmondása szerint egy békés bennszülött néptől megtudták, hogy létezik egy Apalachee nevű terület, ami valóságos tejjel-mézzel folyó Kánaán. Rengeteg arany és egyéb, az európaiak által nagy becsben tartott kincs rejtőzik az ott élő népnél. A beszámoló hallatán Új-Spanyolország alkirálya, Antonio de Mendoza 1539-ben expedíciót küldött Fray Marcos de Niza vezérletével, hogy próbálják kideríteni, igaz lehet-e az aranyváros legendája. A csapat vélhetően igen gazdag képzelőerővel megáldott vezetője könyvében később leírta, hogy igaz távolról, de saját maga is láthatta a lenyűgöző városokat és a töméntelen aranyat, amelyből az ott élő indiánok gyönyörű ékszereket készítenek. Furcsa módon akkoriban senkinek nem szúrt szemet, hogy a távolból vajon hogyan vehette észre még ezeket az apró részleteket is?

Az arany iránti vágy felülírt minden józanságot és 1540-ben újabb jelentkező akadt a kincs rejtélyének megfejtésére. Ezúttal Francisco Vázquez de Coronado vezetett egy csapatot az elődje által leírt területre, ahol kissé elképedve tapasztalták, hogy a remélt aranyvárosok helyett csupán egy apró és jelentéktelen, vályogházakból álló települést találtak. Kincsre ugyan nem bukkant, de a helyi őslakosokkal komoly összetűzésbe keveredett és csapatai élén hatalmas mészárlást rendezett a gyengébb fegyverzettel rendelkező indiánok körében.

A varázslatos várost végül senkinek nem sikerült megtalálnia, csupán újabb és újabb elemekkel gazdagították a legendát. Az egyetlen kézzelfogható eredménye pedig nagyon szégyenletes volt: őslakosok ezreit küldték a halálba az arany csalfa ígéretéért cserébe. Harrison Ford karaktere az Indiana Jones filmekben aligha követett volna el hasonlót.