A híres ékszer átka mindenkit utolért, tragédia és vér tapad a legendás gyémánthoz

A Föld legértékesebb kincsei közé tartoznak a gyémántok. A történelem során számos példát láthattunk rá, hogy sokan szinte bármire hajlandóak voltak azért, hogy megszerezzenek egy-egy vágyott ékszert. A híresebb darabok többször is gazdát cseréltek az idők során és sajnos nem mindig békés módon. Rengeteg erőszakos cselekedet és baljóslatú esemény kapcsolódik ezekhez, talán ezért is alakultak ki néhány híresebb ékkő körül olyan legendák, amelyek átokról suttognak.

A világ egyik legcsodálatosabb gyémántja, a híres/hírhedt Hope-gyémánt, amelynek története a távoli múltba nyúlik vissza és valóban nem szűkölködik tragikus, sorsfordító eseményekben. Az eredetileg 112 karátos, csiszolatlan, zafírkék gyémántot minden bizonnyal Indiában, a Golconda Kollur nevű bányában találták a 17. században. A legendák szerint kezdetben a Sita istennőt ábrázoló szobor szemét ékesítette, amíg egy tolvaj el nem lopta. A haragvó istennő ekkor átokkal sújtotta nem csupán az enyveskezű férfit, hanem az ékkő valamennyi jövőbeni tulajdonosát is.

Sok ismeretlen pontja van a kincs történetének, annyit azonban bizonyosan lehet tudni, hogy 1666-ban a francia drágakőkereskedő, Jean-Baptiste Tavernier szerezte meg, majd 1668-ban eladta XIV. Lajos királynak. A családi örökség részeként később a tragikus sorsú XVI. Lajos és felesége, Marie Antoinette birtokába került az immáron a „Francia kék” néven emlegetett ékszer. Nem sokáig élvezhették a gyönyörű kincset, hiszen a forradalom vérzivataros időszakában a csőcselék feldúlta az uralkodói birtokot, ekkor pedig a gyémánt is elveszett, az uralkodói párt pedig hamarosan kivégezték.

Ezután sokáig ismeretlen volt a kő sorsa, mígnem az 1800-as években ismét felbukkant egy kékes színű 45 karátos gyémánt. Londonban egy Thomas Hope nevű dúsgazdag bankár vásárolta meg, aki először áron alul továbbadta IV. György brit uralkodónak. A király 1830-as haláláét követően a bankár visszavásárolta a követ, ami azonban számára sem hozott szerencsét. Idővel teljesen elszegényedett a korábban rendkívül sikeres férfi.

Ezután a pletykák szerint az utolsó török szultán, II. Abdul Hamid birtokába került, akit hamarosan megfosztottak trónjától. Ezután egy orosz herceg következett a sorban, aki, mondani sem kell, szintén nem élvezhette sokáig a páratlan műremeket, hamarosan életét veszítette egy párbaj során.

A következő dokumentált tulajdonosa Evalyn Walsh McLean volt, aki Pierre Cartiertől vásárolta meg 1910-ben. A hölgy büszke volt rá, hogy a mások számára balszerencsés tárgyak számára szerencsét szoktak hozni. Nos, úgy tűnik ebben az esetben tévedett. A fia autóbalesetben veszítette életét, ő pedig elszegényedett, testi és lelki problémái miatt pedig morfiumfüggővé vált. Miután elvált a férjétől, egy pszichiátriai intézetben hunyt el.

A világ harmadik legértékesebb, körülbelül 250 millió dolláros gyémántja jelenleg a Smithsonian Intézet Nemzeti Drágakőgyűjteményében van kiállítva.