József Attila tiltott verset írt Magyarország legnagyobb tragédiájáról, a történelemkönyvek is titkolják a költemény létezését

Valószínűleg nem nagyon él olyan ember Magyarországon, aki ne tudná, mi volt a trianoni békediktátum: az első világháború után a vesztes Osztrák-Magyar Monarchia megszűnt államszervezetként, területét feldarabolták - az önálló Magyarországot területének mintegy 2/3-ától fosztották meg.

1920 júnis 4-én írták alá a békehatározatot Franciaországban. A trianoni békeszerződést a Magyar Királyság nevében az 1920 márciusában Horthy Miklós által kinevezett Simonyi-Semadam-kormány képviseletében és felhatalmazásával Benárd Ágost, a magyar kormány népjóléti és munkaügyi minisztere, a küldöttség vezetője és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár írta alá. A választás azért esett rájuk, mivel a rangos és közismert politikusok egyike sem akarta magát kompromittálni a hazánkra nézve végzetes és máig is meghatározó trianoni békeszerződés aláírásával.

A történelmi okirat Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett 35 000 főben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. 

Az ország lakossága érthető módon óriási tragédiaként élte még - tovább bonyolította a helyzetet, hogy az első világháború utáni időszak zűrzavarát kihasználva létrejött dicstelen és véres emlékű Tanácsköztársaság tiltotta a revizionista nézeteket, míg azt azt leverő Horthy-féle ellenforradalom egyik központi elve volt a Trianon előtti határok visszaállítása - többek között a második világháborús részvételben is benne volt a remény a határrevízióra.

A korban értelemszerűen művészek is foglalkoztak a nemzeti tragédiával - többek között a második világháború után kibontakozó kommunista rendszer által kommunistává-formálni igyekezett József Attila is.

József Attila nem tartozott az egyszerű esetek közé: tagadhatatlan művészi nagysága mellé meglehetősen neurotikus személyiség társult, igen gyakran kellett szakember segítségét is igénybe venni, és élete során jó párszor változtatta politikai meggyőződését - képes volt a szélsőséges jobboldaliságból átcsapni szélsőséges baloldaliságba.

Az alábbi verse nagyon nem illett bele a szocilista rendszer által róla felállított képbe, hiszen az a lehető legszigorúbban tiltotta a bármiféle revizionista gondolat publikálását - a költő pedig itt bizony kőkeményen kiáll a trianoni békediktátum ellen. Hivatalosan nyomtatásban csak 1989-ben jelenhetett meg, még korában sem publikálták - így könnyen meglehet, hogy az 1922-ben született versről hosszú évekig magán József Attilán kívül csak Juhász Gyula tudott, akinek megmutatta a verset.

NEM! NEM! SOHA!
 
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
 
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
 
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
 
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
 
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
 
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen,
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!