A törökök állítólag rábukkantak a mohácsi csatában elesett II. Lajosra, és hosszú ideig őrizték a magyar király levágott fejét

Hunyadi Mátyás erős, jól szervezett országot hagyott utódaira az 1490-ben bekövetkezett váratlan halálakor. Két uralkodóval később, II. Lajos idején a magyarságnak mégis azt a szégyent kellett elviselnie, hogy Mohácsnál 1526-ban sorsdöntő, végzetes vereséget szenvedett a törököktől, ami utána másfél évszázadra meghatározta hazánk sorsát.

A mohácsi vészben a mindössze 20 éves Lajos is életét vesztette, bár halálának körülményei nem is tűnnek annyira tisztának a legfrissebb kutatások tükrében. A legenda szerint a fiatal uralkodó a Csele-patakba fulladt, miután lefordult a lováról, és a nehéz páncéljában képtelen volt kikecmeregni a vízből (amely akár a kis Duna-ág iszapos partja is lehetett).

Czettricz Ulrich királyi kamarás nemcsak szemtanúja volt a király halálának, de ő volt az is, aki megkereste és azonosította a holttestet valamikor 1526. október 10. és 16. között, vagyis a csata után másfél hónappal. A vizes talajban oszladozó hulla nem lehetett szép látvány, arról nem is beszélve, hogy a körülmények megnehezítették a tényleges azonosítást.

Mindezzel együtt Lajos feltételezett maradványait Székesfehérvárra szállították, és november 10-én eltemették a bazilikában. Farkas Gábor Farkas tanulmánya azonban rávilágít arra, hogy a történtek körül meglehetősen sok a vitatott és homályos pont.

2014-ben ugyanis két szombathelyi orvos arra mutatott rá, hogy a Czettritzék által fellelt halott férfi (a test állapota alapján) nem augusztusban, hanem csupán a megtalálást megelőző pár napban veszthette életét, ami nyilvánvalóan új fénybe helyezheti a korabeli eseményeket.

Az orvosok következtetése mindezek alapján az volt, hogy nem Lajost temették el Székesfehérváron. Az ügy gyors lezárása akár a hamarosan királlyá koronázott Szapolyai János érdeke is lehetett, sőt akár az ő hívei is megölhették a fiatal uralkodót a csata hevében.

A valódi Lajost feltehetőleg a törökök sem találták meg, valószínűleg azért, mert a környékbeliek gyorsan elrejtették a mocsaras területen, később pedig elföldelték. Egy hetek óta oszladozó holttestet egyébként nem könnyű azonosítani, kérdés tehát, hogyan tehette meg ezt a kamarás olyan nagy biztonsággal.

A király arcáról nyilvánvalóan nem, bár ha a víz gyorsan visszavonult, akár az oszlás sem lehetett annyira drasztikus. Bizonyítékként akkoriban Lajos pecsétgyűrűjét és ruháját mutatták fel, amiket 1527 nyaráig meg is őriztek. Állítólag a fogakon lévő jegyek is árulkodók voltak, de ezt utólag már nehéz megállapítani.

Érdekes adalék, hogy két Habsburg-követ az 1570-es években Konstantinápolyban látott egy olyan levágott fejet, amelyet a törökök II. Lajosénak tartottak. Állítólag egy Indiából hozott, illatos, fekete fadobozban tartották, gyapottal és balzsammal tartósítva. Hogy ebből mennyi igaz, azt szintén képtelenség ennyi évszázad távlatából kideríteni.

Sokaknak állt érdekében Lajos eltávolítása az útból, annyi viszont bizonyos, hogy a király özvegye, Mária az 1558-as végrendeletében kitért arra az arany szívre, amelyet Lajos a haláláig hordott, vagyis Mária azt csak a férje halála után akaszthatta a nyakába. Ez a medál az 1526 utáni Mária-ábrázolásokon is feltűnik, megerősítve azt, hogy – minden gyanú ellenére – talán mégis a szerencsétlen sorsú magyar uralkodó került a székesfehérvári sírba.