Mindent rosszul tudtunk Attiláról, egy új kutatás romba dönti a hunokkal kapcsolatos elképzeléseinket

Attila árnyékában: új nyomok bukkantak fel a hunok titokzatos eredetéről

Közép-Európa, Itália és még Konstantinápoly is félelemmel figyelte a keleti égbolton feltűnő portornyokat – a hunok megérkeztek. Az i. sz. 5. században végig söpörtek a kontinensen, a történelemkönyvekbe pedig évezredekre beírták magukat. Attila neve fogalommá vált, ám alakja és a hunok eredete még mindig homályba burkolózik.

A magyar történelem egyik legvitatottabb kérdése, hogy honnan származott ez a nomád, ám erősen szervezett harcos nép, akik egyszerre voltak rettegett ellenfelek és korszakformáló tényezők.

A régészet már eddig is számos támpontot nyújtott – sírok, fegyverek, díszített lószerszámok és tárgyi emlékek révén próbálták kirajzolni a hun világot. Egyes elméletek szerint Kelet-Ázsiából, pontosabban Mongólia térségéből eredtek, más kutatók viszont a török népek közé sorolták őket. A nyelvészek között is évtizedek óta tart a vita. Most azonban egy új tanulmány olyan nyomokat tárt fel, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg a korábbi ismereteinket.

Egy nyelv, amelyet már elfeledtünk – a hunok rejtett öröksége

A kutatas két vezetője, Dr. Svenja Bonmann (Kölni Egyetem) és Dr. Simon Fries (Oxford) a "Transactions of the Philological Society" című folyóiratban publikálták eredményeiket. A munka nem pusztán egyetlen tudományág eredményeit vizsgálta – a genetika, a régészet és a nyelvészet metszéspontjában alakult ki a kép.

A tanulmány állítása szerint a hunok egy paleoszibériai, ma már kihalt nyelvet beszéltek, amely a jeniszeji nyelvcsaládba tartozott, és szoros kapcsolatban állt a belső-ázsiai hsziungnuk nyelvével.

Ez az ó-arin nyelv nem azonos a türk nyelvekkel – előbb létezett, és bizonyos kulturális hatást is gyakorolt rájuk. Ebből következik, hogy a hunok nem török nép voltak nyelvi értelemben, hanem egy sokkal ősibbre visszanyúló ázsiai közösség tagjai.

A kutatók az „eső”, „tó” és más természeti fogalmakat jelentő szavak nyelvi gyökereit vizsgálták, valamint figyelembe vették a kínai krónikákban fennmaradt nyelvemlékeket – ezek mind az arinhoz köthetők. A „Jie-pármondat”, amelyet korábban tévesen török eredetűnek véltek, szintén az arin nyelv felé mutat.

A genetika és a tudomány is megerősítette

Ezek a nyelvi adatok önmagukban is meghökkentők, ám a tudós közösség számára igazán megrendítő volt az a tény, hogy a genetika is ugyan ebbe az irányba mutat. Egy korábbi, 2025-ös tanulmány ugyanis a Mongóliában feltárt hsziungnu leletek DNS-e és a Kárpát-medencei hun sírokban talált maradványok között kimutatható genetikai egyezést tárt fel. A régészet tehát most új megvilágításba került: a DNS, a nyelv és a kultúra egyszerre rajzolja meg a hunok valódi eredetét.

És Attila neve?

A tanulmány még a rettegett hadvezér, Attila nevének eredetét is átértelmezi, új jelentésrétegeket tárva fel a név mögött. A népszerű elmélet szerint germán eredetű, és a jelentése „kis apa” – azonban a szerzők szerint ez sem állja meg a helyét. A kutatás alapján a „Attila” név a jeniszeji nyelvcsaládból eredhet, ahol a jelentése inkább „gyors-szerű” vagy „kissé sebes”. Ez pedig jobban illik egy nomád, harcos kultúrába, mint a korábbi, szelídebb magyarázat.

Ősi szálak, új történet – így formálja át a kutatás a magyar múltat

A felfedezések a magyar eredetmítoszra is kihatással lehetnek, hiszen a hunok és a magyarok közti kapcsolatról szóló évszázados diskurzus új irányt vehet. A történelem lapjai most olyan adalékokkal bővülnek, amelyek egy teljesen új alapra helyezik a hun hagyományról alkotott képünket.

A tudományos módszerek fejlődésével a jövőben még pontosabb választ adhatunk a kérdésre: kik voltak a hunok valójában, és milyen nyelven szóltak egykoron Attila harcosai?

Az alábbi videó feltárja a hunok eredetét, kínai és római forrásokban való első említésüket, vallásukat, kultúrájukat, valamint Attila halálának és a Hun Birodalom bukásának következményeit:

Forrrás: Dívány