Ember a Marson 1982-ben?

Különös karrierutat járt be a német Wernher von Braun, a rakétatechnológia elméleti atyja. 33 éves koráig a nácik szolgálatában állt, a hírhedt V–2 rakéták kifejlesztőjeként London és Antwerpen bombázásáért, több ezer ember haláláért felelős.

Belépett a nemzetiszocialista pártba (NSDAP), sőt az SS-be is, bár ezek nélkül aligha juthatott volna feljebb a ranglétrán, és később ő is azt állította, hogy kényszerből cselekedett. Az amerikaiakat mindez azonban kevéssé zavarta, és a nácik bukása után gyorsan lecsaptak von Braunra és tudóstársaira, mielőtt a szovjetek tették volna meg ugyanezt.

A német zseni így részese lehetett az 1961-ben indított Apollo-programnak, sőt kulcsfigurájává vált, hiszen – nem túlzás ezt állítani – nélküle az amerikaiak aligha küldhettek volna embert a Holdra 1969-ben. Óriási diadal volt ez, ám von Braun nem ült a babérjain. Néhány héttel Neil Armstrongék fantasztikus landolását követően egy még ambiciózusabb tervet tárt a felettesei elé.

A Mars felé irányította a figyelmét, és úgy gondolta, hogy 1982-ben oda is képesek lesznek eljutni a földi űrhajósok. Ha mindez meg is valósult volna, a híres tudós már nem érhette volna meg, ugyanis 1977-ben (mindössze 65 évesen) rákbetegségben elhunyt.

A vörös bolygóra tervezett emberes misszió azóta sem jött össze, még ma is túlontúl „nagy kabát” lenne ez ránk. Von Braun úgy tervezte, hogy 300 napig tartana az utazás a Marsra, az asztronauták pedig 80 napot töltenének ott a visszaút előtt. Mindezt úgy, hogy az egész Hold-misszió 10 nap alatt lezajlott!

A Mars-küldetés az Apollo-program duplájába került volna, és ennyi pénz az USA-nak nem állt rendelkezésére erre a célra. Komoly gondot jelentett volna az űrhajósoknak az oda-vissza összesen 21 hónapos út is a súlytalanság állapotában. Az izmaik, csontjaik teljesen elsatnyultak volna, rengeteg eszközt kellett volna tehát magukkal vinniük az útra, hogy edzésben maradjanak.

Von Braun emiatt két űrhajót akart konvojban küldeni a Marsra, a meghajtásról újrahasznosítható nukleáris rakéták gondoskodtak volna, ami újdonságnak számított abban az időben. Az utasok egy 7,7 méter átmérőjű és 12,7 méter hosszú kabinban foglaltak volna helyet, ami tágasnak tűnik ugyan, de egy ilyen hosszú úton biztosan nem lett volna kényelmes számukra.

A régi Mars-programról, egy kicsit részletesebben: