Darabot írt a halálakor Kodály az elfeledett magyar zseninek, aki az európai könnyűzene oktatás úttörője volt

Seiber Mátyás, a 20. század egyik legjelentősebb magyar zeneszerzője és zeneoktatója, 1905. május 4-én született Budapesten. Fiatal korától fogva mélyen érdekelte a zene, különösen a klasszikus és a jazz műfaja. Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte, ahol zeneszerzést tanult Kodály Zoltán irányítása alatt. Kodály pedagógiai módszerei és zenei filozófiája mély hatással voltak Seiber későbbi munkásságára és tanítási módszereire.

Seiber Mátyás neve összefonódott a jazz oktatásának iskolai keretek közötti elindításával Európában. Az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején Seiber Németországba költözött, ahol jelentős szerepet vállalt a jazz zene európai népszerűsítésében. 1928-ban ő alapította meg az első jazz tanszéket a Frankfurti Zeneművészeti Főiskolán. Ez a lépés forradalmi volt, hiszen a jazz, amely az Egyesült Államokból származott, akkoriban még viszonylag új és kevéssé ismert műfaj volt Európában.

Seiber nem csak mint oktató, hanem mint zeneszerző is mélyen elmerült a jazz világában. Munkái között találhatók jazz darabok és klasszikus művek, amelyek gyakran ötvözik a két stílust. Ezzel a megközelítéssel segített hidat építeni a klasszikus zene és a jazz közönsége között.

Seiber németországi munkássága azonban nem volt hosszú életű. A náci hatalomátvétel után, mint sok művész és értelmiségi, Seiber is elhagyta Németországot. 1935-ben Nagy-Britanniába emigrált, ahol folytatta zeneszerzői és oktatói tevékenységét. Az emigráció évei alatt számos jelentős művet komponált, köztük filmzenéket, kamarazenét és kórusműveket. Zeneszerzői stílusára jellemző volt a különböző zenei elemek, köztük a jazz és a népzene ötvözése.

Nagy-Britanniában Seiber Mátyás a Guildhall School of Music and Drama oktatójaként dolgozott, ahol továbbra is népszerűsítette a jazz zenét és annak oktatását. Munkássága révén sok fiatal zenész számára nyitott kaput a jazz világába, és hozzájárult ahhoz, hogy a jazz zene elfogadott és megbecsült műfajjá váljon az európai zenei életben.

1960-ban Seiber Mátyás egy előadó körút során Dél-Afrikában tartózkodott, amikor Fokvárosban a Kruger Nemzeti Parkban autóbalesetben elhunyt. Kodály Zoltán, korábbi tanára, az ő emlékére írta a „Media vita in morte sumus” című művet, míg Ligeti György az „Atmosphères” című darabot komponálta. Emlékezetét tanítványai is megőrizték: Peter Racine Fricker és Don Banks zeneművekkel tisztelegtek mestere előtt.

Seiber Mátyás haláláig, 1960-ig aktívan dolgozott zeneszerzőként és oktatóként. Munkásságának köszönhetően a jazz zene oktatása szilárd alapokra helyeződött Európában, és számos későbbi zenész generáció számára vált elérhetővé. Seiber zenei öröksége máig hatással van a zenei oktatásra és a jazz zene népszerűségére.

Seiber Mátyás életműve és tevékenysége révén a jazz zene Európában is elfogadott és megbecsült műfajjá vált. Munkássága példaértékű a zene és az oktatás területén, és hozzájárult ahhoz, hogy a jazz zene széles körben elterjedjen és elismertté váljon az európai kultúrában. Seiber emléke ma is élénken él a zenei világban, és munkássága továbbra is inspirációt nyújt a fiatal zenészek számára.

A Seiber Mátyás életéről és munkásságáról szóló részletes információk megtalálhatók több zenetörténeti forrásban és zenei enciklopédiában. Az interneten számos cikk és tanulmány érhető el, amelyek mélyebben belemennek Seiber zenei stílusának elemzésébe és az általa kifejtett hatások bemutatásába. Érdemes ezeket is áttanulmányozni, hogy teljes képet kapjunk ennek a kivételes zenésznek az életéről és munkásságáról.

A '40-es évek európai jazz-zenéje (igaz, ők még nem iskolában tanulták a műfajt):