Felesége rántotta le a leplet Kosztolányi Dezső sötét szenvedélyéről, ez a szörnyűség okozhatta egyik legnagyobb költőnk korai halálát

Legnagyobb íróink, költőink élete bizony nem kevés fordulatban, sőt többek esetében sötét titkokban is bővelkedett. Így történt ez a Nyugat egyik legnagyobb költője, Kosztolányi Dezső esetében is, akinek az életét egy nagyon káros szenvedély keserítette meg.

Ha Kosztolányi Dezsőt gyerekként képzelnéd el, egy olyan kisfiút láss magad előtt, aki túlzás nélkül fél mindentől. Fél az ismeretlentől, fél az újszerű dolgoktól és fél attól is, hogy fel kell nőnie, és retteg a haláltól. Az író egész életművét áthatja ez a félelem, sőt mintha egész életében arra készült volna, hogy egyszer meg kell halnia. Erről a legerősebben egyik korai kötetében, a Szegény kisgyermek panaszai című munkájában tesz tanúbizonyságot. A kötetben található versekben kizárólag gyermeki perspektívából, egy gyermek, akár mondhatjuk úgy is, hogy a kisfiú Kosztolányi szemén keresztül elevenedik meg a világ és a haláltól való félelem. Felnőtt korára pedig ez a nézőpont csak annyiban változott, hogy elfogadta a halál tudatának a tényét, de ettől még ugyanúgy rettegett tőle:

majd én is túlesek rajta, mint annyi millió ember a világteremtése óta

- írta egyik művében.

De milyen is volt valójában Kosztolányi?

Kosztolányit a legtöbb fotóján cigarettával a szájában és négy-öt csésze kávéspohár társaságában láthattuk, így nehéz is őt elképzelni más pozícióban. A költő egész életében füstölt, de nem ez volt az egyetlen káros szenvedély, amivel elpusztította a saját életét. Felesége visszaemlékezései szerint ugyanis sokszor volt mámoros hangulatban, miután csöpögtetett az orrába valamit.

Kosztolányi felesége Harmos Ilona így emlékezett vissza arra a pillanatra, amikor megtalálta a rejtélyes szert, amiről később kiderült, hogy kokain volt:

A könyvtárszobában kulcsaimat keresem, egy sor könyv mögött pedig végül megtalálom a veszedelmes szert.

Mint az később kiderült, Kosztolányit korábban szénanátha gyötörte, és ennek enyhítésére szerezte be az anyagot, aztán később szenvedéllyé vált. Erről pedig a nyugat.hu cikke szerint Szállási Árpád írt híres magyar írók betegségeiről szóló tanulmányában.

Arany Zsuzsanna irodalomtörténész Kosztolányi drogfüggőségéről a következőket írta az egyik tanulmányában:

Kosztolányi a háborús években, illetve az azt követő időszakban esetenként, a húszas-harmincas években pedig talán folyamatosan élhetett drogokkal

Ám nemcsak felesége, de az édesapja is felfigyelt Kosztolányi drogproblémáira:

Nem tudjuk megérteni ma kapott leveledből azt, hogy miért kaptál te Hatvany bárótól karácsonyi ajándékul a hőmérő mellé oltó tűt? Mi a csodának volna ez neked? Csak nem lettél morfinista vagy kokainista? Nyugtass meg, kérlek, bennünket minél előbb e tekintetben is

- írta fiának még 1918-ban, amiről arra lehet következtetni, hogy a költő drogproblémái bizony már egész fiatalkorában elkezdődtek.

Ezt erősíti meg Harmos Ilona leírása is, ki szerint nagyon nehéz volt Kosztolányival együtt élni. A költőnek ugyanis a nyaralások során is folyamatosan elvonási tünetei voltak és szinte csak az érdekelte, hogy a napi adagját biztosítani tudja. A szer hatására az orra is folyamatosan folyt, felesége visszaemlékezése szerint pedig a költő megpróbált lejönni a szerről többször is, ám sikertelenül.

1933-ban aztán felesége Kosztolányi szájában észrevett egy szilvamag nagyságú piros duzzanatot az ínyén. Egyből meg is nézette a fogorvosával és még nagyjából húsz mások orvossal, azonban mindenki megnyugtatta, hogy minden rendben van vele. Ez a duzzanat azonban végül rákká fejlődött és 1936-ban gégemetszést is kellett végezni rajta, majd ez okozta végül a halálát is nem sokkal később.

Az, hogy az egész életén tartó drogfüggősége közrejátszott-e a halálában nem lehet biztosan tudni, azt azonban igen, hogy egyik legnagyobb költőnk szervezetét igencsak legyengítették a káros szerek, amiket használt.

Kosztolányi függőségeiről az alábbi Youtube-videóban is beszámoltak: