Valójában csak 1726-ot írunk? 300 év eltűnt az emberiség történelméből

Rendkívül izgalmas teória látott napvilágot az egyetemes történelem alakulásáról.  Az 1980-as 90-es években ugyanis létrejött egy elmélet, miszerint a történelem bizonyos szakaszai, nem valódiak, tehát egyszerűen nem történtek meg.

A hipotézis középpontjában a kora középkori Európa áll, egészen pontosan a 614-től 911-ig terjedő időszak, ami a teória szerint vagy egyáltalán nem történt meg vagy rosszul lett számolva a mostani naptáraink szerint.

Egy kiterjedt összeesküvés áldozatai lettünk, és csak elhitették velünk, hogy 2023-at írunk, de valójában még csak 1726 van?

Az elmélet azon alapul, hogy egészen pontosan 476-ban a Nyugatrómai Birodalom elbukott, amit persze hosszú hanyatlás előzött meg, az ezt követő korszak azonban a mai napig a sötét középkor elnevezéssel került bele a történelemtankönyvekbe.

A Nyugatrómai Birodalom bukása utáni korszakban megszűntek a fejlett adminisztrációs és jogi rendszerek, csökkent a népesség, és hanyatlásnak indult a termelés és a kereskedelem is. Ennek pedig volt egy nagyon fontos mellékhatása, mégpedig az, hogy egy kevesebb dolgot írtak, jegyeztek le abból az időből, a tudomány pedig teljesen visszaszorult. 

Az 500 és 1 000 közötti időszakot nevezik, a mai napig sötét középkornak. Ez egyrészt utal a kulturális visszaesésre, másrészt ezen történeti források hiányára is, ami miatt az ezt megelőző és az ezt követő évszázadokról is sokkal tisztább képünk van. 

Ennek a korszaknak a megtörténtét vonta kétségbe Heribert Illig a Kitalált középkor című könyvében, amelyet 1998-ban adott ki. A német rendszeranalitikus ebben azt állítja, hogy a 614 és 911 közötti mintegy 300 év „soha nem létezett”. A szerző az elméletében abból indult ki, hogy XIII. Gergely pápa 1582-es naptárreformja hibás volt, ebből pedig matematikai úton arra a következtésre jutott, hogy közel három évszázadot egyszerűen beleírtak a történelembe.

Illig a könyvében azt állítja, hogy Gergely pápa 10 napos naptár korrekciójának nem helyes magyarázata, a pápa ugyanis a niceai zsinat napéjegyenlőség-dátumára korrigált volna, de a zsinat dokumentumai között nincs arra bizonyíték, hogy a tavaszi napéjegyenlőség dátumát március 21.-re rögzítették volna le.

A tavaszi napéjegyenlőség a szerző szerint már Caesar korában is március 21.-én volt, erre Augustus császár napórájának kiképzéséből következtet. Mindebből arra a megállapításra jut, hogy a pápa Caesar koráig visszamenőleg kijavította a naptárat, de 10 nap kiigazítás csak kb. 1282 évnek fele meg, így történelmünk fiktív éveket tartalmaz.

Illig úgy látja, hogy ez 614 augusztusa és 911 szeptembere közé esik, mert szerinte ha ezt a 297 esztendőt kivesszük a történelemből, az "nem omlik össze". Szerinte mindent, amit erről a majd 300 évről most tudunk a 900-as évek végén élt három személyiség: VII. (Bíborban Született) Konstantin bizánci császár, a vele rokonságban lévő III. Ottó német-római császár és II. Szilveszter pápa találta ki és az egyházi kódexmásoló műhelyekben jegyezték le a kitalációkat erre a korszakra vonatkozóan.

Ezt az elméletet azóta már több történész is cáfolta, mégis a mai napig közbeszéd tárgya. A Tízes lista videójából pedig most még ennél is többet megtudhatsz arról, hogy milyen bizonyítékok utalnak arra, hogy ez az elmélet valójában igaz.

Forrás: Múltkor, csillagászat.hu