Mátyás király rejtélyes halálánál csak elit Fekete seregének eltűnése a titokzatosabb

A 15. század második felében élte utolsó víg napjait a fénykorát élő Magyar Királyság, ugyanis ezt követően több száz esztendőnyi feldaraboltság, külső befolyás és irányítás, magyarán mondva önállótlanság volt a jellemzője. Ugyan még viszonylag sok idő volt még hátra a mohácsi csatavesztésig, és a rettegett százötven éves török uralomig, de Mátyás király halálával végleg megtört a magyar egység. Az a magyar egység, amely már az azt megelőzően is roppant törékeny volt, és ami olyannyira jellemző volt az Árpád-ház kihalását követően. 

A legendák és a színezett történetek ellenére Mátyás király számára sem volt egyszerű feladat a hűbér urai segítségével az állam és a rend fenntartása. A királyi hadseregen túl így szüksége volt egy olyan jól fizetett, és ezáltal hűséges karhatalmi és jól eladható eszközre, mint a zsoldos hadserege. A "Fekete sereg" becenevet csak később, széthullása után kapta meg az ereje csúcsán 28 ezres armada. A jelzős szerkezet eredete is vitatott. Van forrás, mely az utolsó cseh parancsnokra hivatkozik, míg más elképzelés szerint a fekete páncéljukról nevezték el így Kinizsiéket. A legvalószínűbb az az érzelgős anekdota, mely szerint Mátyás tragikus és hirtelen halála után az összes zsoldosa fekete karszalaggal gyászolta bőkezű uralkodóját. 

És valóban. Mátyás elhunytával (1490) végéhez is ért az 1462-ben alapított sereg története. II. Ulászló ugyanis rámutatott a mögötte tátongó üres államkasszára. Így hát hiába támogatta a legendás "Fekete", Kinizsi Pál is a fiatal magyar királyt, nem volt pénz a zsoldos sereg fenntartására. A dicső győzelmek és rettegett hírnév után szétszéledtek 1492-re. Egyes lovagok beálltak kisebb-nagyobb urak zászlaja alá, ám a kevesebb elvi meggyőződéssel bíró gyalogság hamar ráfanyalodott a nincstelenség kínjában a vidék fosztogatására. Őket sikerült 1493. végére a törvény elé, vagy a másvilágra juttatnia. Állítólag 1494. tavaszára a Fekete sereg utolsó alakulatait is felszámolták a királyság területén egy majd kétéves tisztogatás végeztével.

A bevezetőben említett 1492-es év az emberiség további történetében szintén jelentőséggel bírt. Ebben az esztendőben Kolumbusz Kristóf legendás útra indult India felé, ám az ázsiai kontinens helyett a majdani Amerika középső vidékére jutott el, felfedezve többek között a karibi térséget Kubával és a Virgin-szigetekkel.