140 éve született a legnagyobb magyar filmsztár: szegénységben és függőségben ért véget az élete

Született nevén Blaskó Béla 1882. október 20-án látott napvilágot Erdélyben, ami tökéletes egybeesésnek bizonyult a későbbi, világhírű szerepe miatt. Jómódú családból származott, többek között bányász is volt fiatalabb korában, de mindig is érdekelte a színház világa. 1914-ben a háború kirobbanásának ideje alatt színészként felmentést kapott a katonai szolgálat alól, azonban ezt megelőzően önkénteskedett az orosz fronton. Később úgy nyilatkozott, hogy a katonai szolgálat során ért traumái is hozzájárultak a kialakult függőségeihez.

Az 1910-es években egyre növekvő színházi szerepei (játszott a Szegedi Színházban, később a Nemzeti Színházban is) lehetőséget biztosítottak neki a filmvásznon is, szerepeket kapott ekkor még Olt Arisztid művésznév alatt, amit később Lugosira változtatott. A színházi szakszervezet tevékenységében is aktívan részt vett. Nyílt politikai állásfoglalásai voltak, emiatt 1918 után emigrációba kényszerült.

Külföldön sem tétlenkedett, Berlinben Winnetou-t alakította, ezután letelepedett az Egyesült Államokban, a végső úticélja pedig New York lett. A gyökereiről sosem feledkezett meg, a Nagy Almában megalapította a Magyar Nemzetiségi Színházat, ahol hozzá hasonló, száműzött magyar színészekkel töltötte fel társulatát. 1927-ben eljátszotta Drakulát egy Broadway darabban, ami elhozta számára élete lehetőségét.

Ahogy szokták mondani, az 1931-es Drakula után, a többi már történelem. A film óriási siker lett, ennek köszönhetően később szerepet kapott a Frankenstein szellemében, a Fekete macskában, és több hasonló alkotásban, amelyek végső soron beskatulyázták őt a horrorfilmek világában.

Ünnepelt sztár lett belőle az USA-ban és világszerte is, azonban az 1940-es évek második felére a karrierje mélyrepülésbe kezdett. A nagyobb szerepek elkerülték, illetve amikor megpróbált stílust váltani, és vígjátékokkal próbálkozott, annak mindkét alkalommal csúfos bukás lett a vége. A háborús sebesülése okozta fájdalmait az orvosok egyre erősebb fájdalomcsillapítókkal kezdték enyhíteni, amely a válságban lévő karrierje mellett morfium és alkoholfüggőséghez vezetett. 1955-ben ő volt a legelső filmsztár, aki nyíltan beszélt egy kórházban a függőségéről és mentális állapotáról, emellett felhívta a figyelmet arra is, hogy a fényűzés nem minden, és a hatalmas siker párosulhat boldogtalansággal és szenvedélybetegségekkel is.

Az 1940-es évek második felétől a világ legrosszabb rendezőjének titulált Ed Wood filmjeiben vállalt szerepet, (pl.: Glen vagy Glenda, 9-es terv a világűrből) amelyet Tim Burton 1994-es Ed Wood című mozgóképe hűen és szívszorítóan mutat be. A filmben Lugosit alakító Martin Landau Oscar-díjat vihetett haza az alakításáért. Élete utolsó éveit szegénységben töltötte, miután egészsége visszafordíthatatlanul megromlott a függőségtől, csupán kb. ezer dollárral a bankszámláján hunyt el 1956-ban.

A Lugosi-őrület azonban napjainkban sem csillapodik, a különböző relikviáinak gyűjtése reneszánszát éli ma is, a kultusza pedig a jelenkorban is releváns. Egyike azon kevés magyar sztároknak, akik csillagot kaptak Hollywood híres sétányán. Lugosi öröksége az az elképesztő emberi történet, amelynek során a frontvonalból az emigráció után amerikai filmsztár vált belőle, majd később saját magának kellett megküzdeni a hírnév, a siker, és a nehéz múltjának rémisztő démonjaival, miközben a filmvásznon remek alakításaival hasonlóan hátborzongató pillanatokat okozott a nagyérdeműnek.