Az oltalmazó: Liam Neeson 68 évesen aláz le egy drogkartellt - kritika

Amióta Liam Neeson berobbant az első Elrabolva filmmel, folyamatosan ontja magából az ugyanazokra a jól bevált sablonokra épülő akciófilmeket. Az ír színészlegenda évek óta rebesgeti, hogy befejezi a marcona és harcedzett, fegyverdörgésektől zajos karakterek megformálását, mert ahogy közeledik a 70-hez, érzi, hogy egyre nehezebben bírja az ütéseket, és az akciójelenetek felvételeit.

Hogy mennyire számít problémának az, hogy Liam Neeson folyamatosan egy egyszemélyes hadsereget alakít a filmjeiben, azt döntse el mindenki magának, de akik szeretik a színészt – mint ahogy jómagam is –, csináljon bármilyen rossz tucatfilmeket, akkor is megnézem, maximum azt mondom, hogy ez most nem jött be.

Nem is vártam sokat a The Marksman-től sem, ami magyarosítva Az oltalmazó címre hallgat, de ahhoz képest, hogy legutóbbi akciófilmjéhez, A becsületes tolvaj-hoz hasonlóra számítottam, kellemesen csalódtam Robert Lorenz alkotásában.

A történet szerint a veterán Jim Hanson Arizonában, a mexikói határ mentén él. A férfi nehéz időszakot tudhat maga mögött, nemrég hunyt el ugyanis imádott felesége rákban. Jimet a gyászból két illegális bevándorló zökkenti ki: az anya-fiú párosra véletlenül bukkanó exkatona egy lövöldözésbe keveredik a mexikói kartell tagjaival, mely során egy eltévedt golyó végez az édesanyával. Jim így, ha vonakodva is, de szárnyai alá veszi a fiút, Miguelt, hogy elvigye őt Chicagóban élő rokonaihoz. Ám a kartell legelvetemültebb tagjai továbbra is ott vannak a nyomukban.

Először is jó tisztázni, hogy Az oltalmazó nem egy mezei akciófilm, hanem egy akciójelenetekkel fűszerezett road movie, melynek során a mogorva, háborújárta, magányos életet élő főhősünk fél Amerikát átszeli, hogy eljuttassa védencét A-ból B-be.

Hasonló felállással nemrégiben találkozhattunk, mégpedig Paul Greengrass A kapitány küldetése című filmjében, amiben Tom Hanks vett a védelme alá egy, az indiánoknál nevelkedett német kislányt, hogy eljuttassa a rokonaihoz. A különbség csupán az, hogy míg Hanks westernfilmjében tökéletesen működött a kémia a színészóriás és a piszok fiatalon piszok tehetséges német gyermekszínész, Helena Zengel között, addig Az oltalmazó-ban Liam Neeson és útitársa, Jacob Perez már nem mondhatja el ugyanezt. Hozzá kell tenni, hogy Pereznek ez volt az első mozifilmes-, de nem az első mozgóképes szereplése.

Úgy gondolom, neki még sokat kell tanulnia ebben a szakmában, mert nyilván senki sem várja el tőle, hogy Liam Neeson szintjéhez érjen fel, de egy olyan road movie-nál, aminek cselekménye főként egy két különböző rasszból, társadalmi rétegből, és generációból származó ember kölcsönös bizalmáról és barátságáról szól, akkor elengedhetetlen, hogy a gyermekszínész és a tapasztalt vén róka valahogy megtalálja egymás mellett az egyensúlyt. Jelen esetben Neeson oldaláról nem is okozott problémát, hogy kicsit alább vegyen, de Jacob Pereznek jócskán meg kellett volna tolnia a játékot.

Érdekessége a filmnek, hogy nem csak Neeson akcióhősi oldalát ragadja meg, hanem egy kicsit, de tényleg csak egy hangyányit hagyja, hogy érvényesüljön a drámai oldala is; az az oldala, amiért én annak idején annyira megszerettem.

Sajnos azonban a forgatókönyv nem igen akart a karakterek jellemépítésével foglalkozni, így több fronton is vannak kihagyott ziccerek, hézagok a cselekményben, de ez nem teszi menthetetlenné az alkotást. Fontos még egyszer kihangsúlyozni, hogy ez egy akciójelenetekkel fűszerezett road movie, ezért senki se várja, hogy Liam Neeson a tőle megszokott módon robbantgasson és tucatszámra lőjje ki a töltényeket; mi több, a bunyózást is kisebb fokozatra kapcsolták, nyilván azért, mert

1. nem erre akarták kihegyezni a történetet,
2. Liam Neeson is 68 éves, és már tényleg látszik rajta, hogy nehezen bírja a strapát.

Mindazonáltal aki kedveli a színészt, és nem az számít neki, hogy egy filmben halomra irtsa az embereket, azok úgy gondolom, kedvelni fogják Az oltalmazó-t. Nem valószínű, hogy olyan Liam Neeson kedvencemmé válik, mint az Elrabolva, vagy az Ismeretlen férfi, de lehet, pár év múlva majd újra előveszem, és megnézem. Egy könnyed, az otthon kényelmében való délutáni/esti filmezésre abszolút vállalható darab.