A Manderley-ház asszonya-kritika: Alfred Hitchcock klasszikusa új életre kelt, de minek

Alfred Hitchcock 1940-ben készített adaptációt Daphne Du Maurier A Manderley-ház asszonya című történetéből, az alkotást pedig most is minden idők egyik legjobb filmjeként emlegetik. Pontosan emiatt tűnik még laikusként is baromságnak, hogy valaki hozzányúljon, de a Kereszttűz eddig nem sokat bizonyító rendezője, Ben Wheatley nem hallgatott a józan észre, ezért a mester nyomdokaiba lépve megcsinálta a saját változatát is.

A Manderley-ház asszonya egy egyszerű fiatal lány, és egy tehetős, de komoly gondokkal küzdő özvegy románcáról szól, akik a házasságuk után visszamennek a férfi hatalmas birtokára, amit beárnyékol a rejtélyes körülmények között elhunyt előző feleség fojtogató, szinte valósnak tűnő jelenléte, meg persze rengeteg más titok.

Lily James (Hamupipőke) és Armie Hammer (Szólíts a neveden) alakítják a főszereplőket, és minden adott volt ahhoz, hogy egy izgalmas, csavaros, helyenként érzelmes művet kapjunk, ami kellemes borzongással ajándékoz meg minket, és esetleg még Hitchcock előtt is tiszteleg. Nagy kár, hogy ez nem így lett.

Kép: Kristin Scott Thomas, Lily James és Armie Hammes A Manderley-ház asszonya című filmben / via flickeringmyth.com

Tipikusan annak az esete áll fenn, hogy teljes mértékben feleslegesnek érezzük ezt a filmet, mert nem tud se újat, se maradandót mutatni, és attól függetlenül, hogy szépen van megcsinálva, tényleg nem tartogat semmi különlegességet a nézőknek, pedig a színészek próbálkoznak, hiszen számukra ez egy nagy lehetőség volt.

Az a legnagyobb baj ezzel a filmmel, hogy egyáltalán nem tudja eldönteni, valójában mi is akar lenni. Az első harmada olyan, mint egy ezerszer látott romantikus dráma, majd a közepére egyenesen nyomasztó, és horrorisztikus lesz, a végén pedig átvált egy klisés thrillerbe, ami nem kis csalódást okoz.

A hangulatot remekül elkapták pedig, és egy ideig egész érdekfeszítő a fő szálként funkcionáló rejtély – amely arra irányul, hogy vajon valójában mi is történt a férfi elhunyt feleségével –, de amint választ kapunk erre, egyből unalmassá válik a dolog, és ezen az sem segít, hogy az összes „fordulatot” jó előre kitaláljuk különösebb gondolkodás nélkül.

Kép: Lily James A Manderley-ház asszonya című filmben / via screenrant.com

Lily James szépségével manapság bármilyen filmet el lehet adni, ráadásul Armie Hammer is rengeteg ember szívét megdobogtatta már, így nem meglepő, hogy a köztük lévő kémiára alapozták a művet, viszont sajnos kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy elbírják az elvárások súlyát, mivel egyikőjüket sem lehet igazán megszeretni, és maga a történet is unalmassá válik, miközben folyamatosan azon morfondírozunk, hogy hősünk mégis mi a fenéért nem szaladt már világgá.

A Manderley-ház asszonya egyáltalán nem nevezhető jónak, de azért katasztrófának sem. Tény, hogy szépen van elkészítve, de a csillogó-villogó csomagolás hatalmas ürességet rejt, amiben nincs lélek, nincsenek érzelmek, és csak helyenként tudja rövid időre kidugni fejét a középszerűség fullasztó, dühítő tengeréből.

Egyszer meg lehet nézni ezt az alkotást, de élvezni valószínűleg nem fogjuk, mert annyira határozatlan a végeredmény, hogy már mi érezzük kellemetlenül magunkat a készítők helyett. Ettől függetlenül a remek hangulat, a középső rész, és a megvalósítás miatt érdemes adni neki egy esélyt, de egyáltalán ne várjunk tőle sokat, mert egyik lényeges pillanatát sem ragadja meg jól a cselekménynek, hanem inkább ridegen, kötelező jelleggel kezeli őket.

A Manderley-ház asszonya már elérhető Netflixen, itt lehet megtekinteni az előzetesét: