„Egy színésznőtől sokkal többet várnak el, mint a férfiaktól” – interjú Kerekes Vicával

– Közel 60 projektben vettél már részt az elmúlt 16 évben, filmekben, sorozatokban egyaránt. Milyennek láttad a közös munkát Lakos Nórával, aki bár több sorozatot és rövidfilmet is jegyez rendezőként, mégis ez volt az első nagyjátékfilmje?
– Nem akarok túlzóan hatni, de számomra nagyon meghatározó volt ez a találkozás Nórával, mert ritkán látok olyat, hogy egy rendező ennyire azonosul egy filmmel, nemcsak mint rendező, hanem még azon is túl. És ez azért is példaértékű, mert ugyebár ez nem Nóra saját filmje, őt felkérték rendezőnek, de mégis úgy állt hozzá, mint saját gyerekéhez. Ahogy megszerette a filmet, ahogy elkezdett hinni benne, és próbált azokra a dolgokra fókuszálni, amelyek számára is nagyon fontosak; magyarán ő nemcsak teljesített egy feladatot, amit rábíztak, hanem gyakorlatilag ezzel kel és ezzel fekszik immáron két éve.

– Mesélj egy kicsit a karakteredről! Mennyiben hasonlítasz Dórira?
– Mikor elkezdtünk dolgozni Nórával, azt mondta, hogy Dóri figurája teljesen más, mint én, nem egy szabad szellemű és szabad gondolkozású karakter, sokkal inkább egy olyan típus, aki önmagát határolja be. Aztán ahogy egyre jobba megismert, rájött, hogy én szeretem kontroll alatt tartani a munkát, és nem tudok egykönnyen elengedni semmit. Ezért mondta azt később Nóra, hogy tulajdonképpen akkor saját magamban is kereshetem ezt a karaktert. Az, hogy miben különbözünk... Szerintem leginkább abban, hogy Dóri nem egy lobbanékony fajta, ő inkább magában tartja fájdalmait és problémáit, de belőlem már kijön. Most már eljutottam odáig, hogy amivel nem értek egyet, azt felvállalom, és el merem mondani.

– Ezek szerint te egy, ami a szíveden, az a szádon típusú ember vagy.
– De nem mindig voltam ilyen. Eleinte próbáltam egy mindig aranyos, kedves, segítőkész, fiatal nő lenni, aki akkor is pozitív, amikor nagyon szenved. De ez valószínűleg abból fakadt, mert azt éreztem, hogy kisebbségiként nem vagyok teljes értékű tagja a társadalomnak, folyton csak az lebegett a szemem előtt, hogy teljesítenem kell, és nekem itt nincsen szavam. Sok idő kellett ahhoz, hogy azt merjem mondani valakinek, hogy tisztellek, becsüllek, elfogadom, amit mondasz, de én másképp gondolom.

– Ezt csak azért érezted úgy, mert kisebbségi vagy, vagy mert úgy gondoltad, hogy nőként te kevesebbnek számítasz egy forgatáson?
– Itt inkább arról van szó, hogy egy színésznőtől sokkal többet várnak el, mint a férfiaktól. Például azt vettem észre, hogy egy női színésznek több érzelmet kell kiadnia magából, sokkal több színt kell megmutatnia. A férfi színészeknél elég a jelenlét. Ha az már rendben van, akkor tőle nem is várnak el többet. De valahol ezt abszolút megértem, mert a nők színészi skálája sokkal bővebb, mint a férfiaké. Mondok egy egyszerű példát: egy női színésztől elvárják, hogy a kétségbeesést ötféleképpen fejezze ki, de egy férfitól nem, mert egy férfi sosincs kétségbe esve. Tehát ebből a szempontból nekünk színésznőknek sokkal bővebb a tárházunk, de pontosan ezért sokkal elnézőbbek a férfiakkal szerintem. De én egyébként soha nem éreztem azt, hogy nőként kevesebb figyelmet kapnék, mint egy férfi; soha nem tapasztaltam hátrányos megkülönböztetést a forgatásokon.

– A mai napig jelennek meg rólad szóló cikkek, ahol még mindig kiemelik, hogy te egy szexszimbólum vagy, és hogy a korábbi filmjeid közül néhányban voltak erotikus jeleneteid is. Ez nem zavar téged?
– Most mit mondjak erre? A média ezzel tud nagyobb olvasottságra szert tenni, és nyilván ez is marad meg a köztudatban. Ezek után én hiába mondom el, hogy hány filmben szerepeltem eddig, vagy azt, hogy Magyarországon kétszer is megkaptam a legjobb színésznőnek járó díjat, az az igazság, hogy az újságírók nem is akarnak ezzel foglalkozni. Ők nem nézik meg, hogy a magyar produkciókon kívül milyen német, amerikai, cseh, szlovák filmekben játszottam, és ott milyen alakításokat nyújtottam. Csak a külsőségek számítanak. De én ehhez már nem tudok mit hozzáfűzni, tudod.

Fotó: Kerekes Vica Instagram

– Mindenesetre a Hab-nál egyáltalán nem tudnak majd erre építeni, hiszen itt szemmel láthatóan az volt a cél, hogy téged, mint az ország egyik legsokoldalúbb színésznőjét mutassátok meg, és nem csak a rendező, de például Gyarmati Erik is azt mondta, hogy nagyon jó volt veled együtt dolgozni. Ezt fordított esetben te is így gondolod?
– Erik egy olyan gyerekszínész, aki ösztönösen tudja, hogy mit kell csinálnia. Neki ezt nem kellett tanulnia, már benne vannak az alkotóelemek, amiből tud építkezni. Persze ezt ápolni és fejleszteni kell, ha ezzel szeretne a továbbiakban is foglalkozni, de nagyon fontos, hogy kiélvezze ezt az időszakot, amíg gyerek. Én például mindig azt mondom ezeknek a briliáns, fiatal tehetségeknek, hogy ezt ne úgy fogják fel, mint egy kötelezettség, elég ha én úgy fogom fel, mint egy szakma vagy egy hivatás, ők inkább élvezzék, hogy egy ilyesminek a részesei, és mellette több irányba is legyenek nyitottak, mert különben könnyen megunják, vagy belefásulnak. Szerintem nagyon fontos, hogy egy gyerekszínész, amellett, hogy élvezi, hogy egy nagyobb költségvetésű filmben játszhat, és belead mindent, hogy minél jobban teljesítsen, ne felejtsen el gyerek lenni, mert akkor lesz igazán természetes a játéka.

– Tehát mondhatjuk, hogy a forgatáson az Erik a fogadott gyerekeddé vált.
– Ezt így nem mondanám, mert ahhoz sokkal többet kellene vele törődnöm, és nem is akartam átvenni ezt a szerepet a szüleitől természetesen. De ő tényleg egy nagyon szerethető fiú, akinek a teherbírása lenyűgözött. Sokszor jobban bírta a strapát, mint mi. Őszintén szólva nagyon sokat tanultam tőle.

– Beszélgessünk kicsit az Ellenállás című filmről, amit a magyar közönség sajnos még nem láthatott. Ebben olyan színészekkel dolgoztál együtt, mint Jesse Eisenberg és Ed Harris.
– Ebbe úgy csöppentem bele, hogy a franciaországi jeleneteket Prágában vették fel, és ilyenkor természetesen szükség van a cseh színészekre..., de milyen érdekes, hogy ha Csehországban vagyok, akkor cseh színész vagyok, ha Szlovákiában, akkor szlovák, ha pedig itthon, akkor magyar.

– Te melyiknek tartod magad inkább?
– Természetesen magyarnak. Füleken születtem, ami ma már Szlovákiához tartozik, tehát nyilván az is a részem, de magyar vér lüktet bennem. Szóval Prágába jöttek forgatni, és ilyenkor általában kisebb szerepeket szoktak bízni a csehekre, és engem is eredetileg egy egynapos szerepre castingoltak, majd jött a válasz, hogy a rendezőnek nagyon tetszett az alakításom, és egy nagyobb szerepre szeretne felkérni. Aztán eltelt egy kis idő, küldtem neki egy videófelvételt, amit kért tőlem, amire aztán sokáig nem jött semmi visszajelzés. Majd egyszer csak kaptam a telefont a rendezőtől, hogy egy még nagyobb szerepet akar nekem adni. Így lett végül az egynapos forgatásól húsz.

– Gyakorlatilag egy kiemelt szerep.
– Igen.

– És mit lehet tudni erről a karakterről, akit alakítasz a filmben?
– Egy francia ellenállót alakítok, akárcsak Jesse Eisenberg, szóval egész sokat forgattam vele, de Ed Harisszel is, akivel aztán később a kedvenc helyemen is összefutottam teljesen véletlenül. Még át is futott a fejemen, hogy úristen, most azt hiszi, hogy utána jöttem, de nem. Odajött hozzám, bemutatkozott, aztán jól elbeszélgettünk egymással.

Kerekes Vica a Szerelem Terezínig (Tenkrát v ráji) című filmben – fotó: Kerekes Vica Instagram

– Hamarosan bemutatják a mozikban Szalay Péter Nincs parancs! című dokumentumfilmjét, ami 1989-ről szól. Ha jól tudom, ebben is közreműködtél.
– Az az igazság, hogy ez eredetileg egy olyan rövidfilm volt, amit Huszár Zsolttal forgattunk, és fogalmam sem volt róla, hogy az évek alatt ezidáig fejlődött. Egyik nap váratlanul felhívott Péter, hogy mi is lett ebből a filmből, és hogy lesz ennek egy gálabemutatója, amire meghívnak. De sajnos nem tudok ott lenni.

– Még egy dolog, amit mindenképpen meg akartam tőled kérdezni. Tudom, hogy régi hobbid a hegymászás, de ennyi munka mellett hogy jut erre is időd, vagy ez már eltűnt az életedből?
– Nem, ez még most is ugyanúgy része az életemnek, és így is marad. Nekem a hegyek és természet a részemmé váltak. De ha már ez így szóba jött, hadd meséljek el valamit a Szerelem Terezínig című film forgatásáról. Volt egy jelenet, amiben sziklát kellett másznom, de nem volt előtte kiképzés, meg semmi. Éppen ezért azt gondoltam, hogy majd egy daruval feltesznek engem egy bizonyos magasságba, de nem, nekem kellett felmásznom, mint egy rendes sziklamászó. Ez annyira megmaradt bennem ez az emlék, mert annyira csodálatos volt. Voltaképpen itt azt a két dolgot csinálhattam egyszerre, amit a legjobban szeretek: színészkedtem és hegyet másztam.

A Hab című film már a mozikban.