Egy korszak vége – interjú Szűcs Krisztiánnal
Olvass tovább...
A 25 éves jubileum alkalmából két koncertet kapunk tőlük idén.
Hihetetlen visszamenni az időben, és bizony öt évet kell, amikor utoljára beszélgettem Szűcs Krisztiánnal egy szomorú témáról, ami nem volt más, mint a Heaven Street Seven (HS7) feloszlása.
Olvass tovább...
Akkor kezd el igazán hiányozni valami, amikor feltörnek az emlékek, és most bizony feltörtek, amikor újra elővettem a HS7 slágereket. Nem engednek minket sokáig a múltban ragadni, mert összesen két koncertet kapunk tőlük idén: egy fesztiválosat, na meg egy kötelező önállót.
Az 1995-ben alakult öttagú HS7 kezdetben angol nyelven írta dalait, a fordulópont pedig 2000-ben érkezett. Ekkor jelent meg Cukor című nagylemezük, amely már kizárólag magyar nyelvű szerzeményeket tartalmazott. A HS7 innentől kezdve a hazai alter-szcéna egyik legkiemelkedőbb és legkiválóbb zenekarává vált, két-három évente ontották magukból az albumokat rendhagyó korszakos slágerekkel. Hadd ne sorolgassam, mert mindenkinek megvan a maga kedvence. De csak viszek bele egy kis szubjektivitást, ahogy szoktam, és a sok kedvenc közül íme tőlem a nagyon kedvenc:
[[vid1]]
A HS7 lényegében mindent elért, amire egy magyar zenekar vágyhat. Ez a gondolatiság állt a csapat életének legnagyobb döntése mögött: 2015-ben úgy érezték, húsz év együtt zenélés után ideje pontot tenni a történet végére. 2015. augusztus 1-jén tehát egymástól és közönségüktől is elbúcsúztak egy nagyszabású Budapest Parkos koncerten.
A HS7 tagjaiban (Szűcs Krisztián énekes-gitáros, Ábrahám Zsolt gitáros, Takács Zoltán Jappán billentyűs, Németh Róbert basszusgitáros, Orbán Gyula dobos) öt év teljes csend után, huszonötödik évfordulójuk apropóján fogalmazódott meg az igény a közös ünneplésre, azonban ezekből tényleg nem lesz több.
Az első koncert júniusban lesz a Fishing On Orfűn, a másik pedig ott, ahol az egész véget ért napra pontosan öt éve: augusztus elsején a Budapest Parkban.