Egy korszak vége – interjú Szűcs Krisztiánnal

Félelmetes belegondolni, hogy egy 20 éves történet ér véget. A HS7 egy teljesen új szintre emelte a magyar indie és alter fogalmát, és próbálta közelebb hozni a közönséghez, amikor angolról átváltották magyarra dalszövegeiket. Szűcs Krisztiánt és a többieket is biztosan látjuk még a színpadon, ettől nem kell tartanunk. Azonban befejezett könyv-e a HS7 története? Erre majd a jövő választ ad.

Erről nem volt szó, hogy hosszabb szünet következik, így kimondhatjuk: letesszük a lantot. Ez nem egy ideiglenes feloszlás, mert a zenekar befejezi ténylegesen a pályafutását. Nem tudom, mit hoz a jövő. A következő jó pár évben biztosan nem, de elképzelhető, hogy lesz HS7 koncert, azonban ebben most nem gondolkodunk. Fogadalmakat nem akarok tenni, volt, aki tett, és elég hülyén jött ki.

Az egész koncertnek különleges lesz a hangulata. Eljátsszuk eleve a kedvenc számainkat és előveszünk olyanokat is, amiket már nagyon rég hallott a közönség. Lesznek vendégek, a régi tagok is feltűnnek majd, együtt fogunk zenélni. A vendégzenekar pedig az egyik nagy kedvencünk a Fran Palermo, akikkel igyekszünk színesíteni az estét.

Lehet elkezdek festeni, de nem valószínű. (nevet) Inkább a zenével szeretnék foglalkozni, eddig is voltak a HS7 mellett más zenei projektek, de vannak újféle elképzeléseim is, azonban ezek még nagyon kísérleti fázisban vannak, így erről nem tudok nyilatkozni. De valami lesz, ahogy Bors Máté mondaná.

Húú, nehéz kérdés! Természetesen van rengeteg zenész, akire felnézek, és jó volna velük együtt dolgozni, de ezt most nehéz megmondani. Például a Laár Andrással abszolút szívesen csinálnék valamilyen zenei dolgot. Nekem gyerekkorom óta hatalmas fétis volt a KFT zenekar. Hogy mi közösen színpadra álljunk az már megtörtént, mert az a megtiszteltetés ért, hogy az egyik számot együtt énekelhettem az Andrással, így simán el tudnék vele képzelni valamilyen közös zenei munkát

.

Ami lehetne humoros is?

Akár, teljesen. Pont ezt láttam a KFT-ben, hogy azért nem tudott annyira népszerű zenekar lenni annak idején, amennyire megérdemelték volna, mert ők az abszurditás, a groteszk, a hülyeség és a nagyon súlyos üzenetet egybe tudták közvetíteni. Ezt nehezen emésztették meg az emberek. Én is kicsit lélekben hasonlóan gondolkodom.

Ha három meghatározó élményt tarthatnál meg a HS7 múltjából, amit félretehetnél, mielőtt kitörlik az emlékezeted, mi lenne az?

A The Church zenekarral a turné, azt biztos. Egy óriási élmény volt, arra jó visszagondolni. Mindenképpen megtartanám azt is, amikor kint voltunk Stuttgartban és felvettük az első lemezünket, ami öt napig tartott, és az egy felejthetetlen öt nap volt. Biztos van más is, de főleg a rengeteg koncert élmény jut eszembe. A harmadik legyen az, amikor Thom Yorke-al együtt pisáltam a Radiohead koncert után a mobil budiban.

Én alapvetően nem úgy írom a dalokat, hogy ebből HS7 szám lesz, ebből meg valami más, ennél sokkal ösztönösebben működik. Utólag lehet ezt látni, amikor formát kap az egész. Erre jó példa a Budapest Bár - Húszezer éjszakás kaland című száma. Amikor az elkészült, azonnal tudtam, hogy ez nem egy HS7 szám lesz, mert nem olyan stílusú. De az már csak utána volt, annyira azért nem vagyok profi producer, hogy ennyire előregondolkodjak. Idézőjelbe téve profi, rosszértelembe véve. (nevet)

Ez egy jó kérdés, azonban ezt csak egy év múlva tudom megválaszolni. Bizonyos szempontból nyilván nem, és ez nem feltétlenül az elkészült dalok számára vonatkozik, hanem arra, hogyan működött a zenekar. Befejezetlen könyv is, de bizonyos értelemben meg befejezett. Kreatív szempontból mondjuk befejezetnek, ezért is döntöttünk így.

Viszlát HS7, hiányozni fogsz... :( T.P.