Misztikus ókori tekercsek fedték fel az utolsó babilóniai király hatalmas titkát

Babilónia az ókor egyik legjelentősebb birodalma volt, amelynek neve – például a híres Bábel tornyához kapcsolódóan – többször is felbukkan a Bibliában. Nem véletlenül, hiszen az államalakulat egészen a Krisztus előtti 6. századig létezett, akkor a perzsák döntötték meg az uralmát.

Utolsó királya egy bizonyos Nabú-naid volt, akit a kutatók rendkívül különös, sőt excentrikus személynek tartanak. Már a korabeli források is őrültnek állították be, elsősorban azért, mert rengeteg reformot próbált bevezetni a birodalomban, ám ezek mindegyike balul sült el.

A legtöbben rá kenik Babilónia bukását is, bár egy ilyen történelmi fejlemény mindig egy hosszabb folyamat következménye. Tény, hogy Nabú-naid peches időszakban uralkodott, az a korszak ugyanis egész Mezopotámia eljelentéktelenedését is hozta, az olyan ősi városok, mint Ur, Uruk, vagy éppen Babilon elenyészését.

A király megpróbálta Szín holdisten tiszteletét mindenek fölé emelni Babilóniában, ám ez éppúgy nem sikerült neki, mint például Ehnaton egyiptomi vallásreformja. Nabú-naidot a dühös papság és a fellázadt nép – úgy hittük – elüldözte, ám ezzel még nem ért véget a története.

A Krisztus előtti 6. század közepén 10 évre az arabok közé költözött, és a mai Szaúd-Arábia északnyugati részén egy kisebb államot alapított, amely fölött uralkodhatott. Hazatérése után visszavette a hatalmat fiától, ám annak már nem sokáig örülhetett, mert a perzsák Opisznál döntő vereséget mértek a seregére.

Nabú-naid alighanem ellenséges fogságban halt meg, a fiát, Bél-sar-uszurt viszont biztosan megölték a perzsák. Erről még a Biblia is megemlékezik, Dániel próféta könyvében ugyanis ő az a bizonyos uralkodó, aki „megméretett és könnyűnek találtatott” – vagyis az Úr megharagudott rá, ezért véget vetett a hatalmának.

Nabú-naid neve a híres holt-tengeri tekercsekben is feltűnik, és az egészen más magyarázatot ad arra, hogy miért hagyta el hirtelen Babilóniát, mindössze három évnyi uralkodás után. A Nabú-naid imája című szöveg arról szól, hogy a király súlyos betegségbe esett (valamiféle bőrbetegsége lehetett), és annak gyógyítására ment a sivatagba. Talán maga sem hitte, hogy felépülhet, de így történt, és utána diadalmasan visszatérhetett birodalmába.

Járd be az ókori Babilont, elképesztő építészeti csoda volt: