Kőkorszaki elődeink tényleg másképp szexeltek, mint a mai emberek?
Olvass tovább...
Nem is gondoltuk volna, hogy a korai Homo sapiens ennyire okos volt.
A korai kutatókat is alaposan meglepte, amikor rátaláltak a legelső barlangrajzokra. Maguk sem gondolták volna, hogy az emberősök nemcsak primitív lények voltak, hanem némelyikük valóságos művész, amint arról például a 15–17 ezer éves lascaux-i (délnyugat-franciaországi) barlangfestmények is tanúskodnak.
Úgy tűnik, helyes az a feltevés, hogy ezeknek a sziklafalakra készített képeknek elsősorban rituális jelentőségük volt. Az ősemberek a megjelenített állatok képzeletbeli elejtésével próbálták elősegíteni az előttük álló vadászat sikerét, erőt, bátorságot és hitet merítettek belőlük a nagy kihívás előtt.
Olvass tovább...
Most azonban a szakemberek egy új értelmezési lehetőséget is találtak a barlangrajzok esetében, pontosabban azok bizonyos részletei kapcsán. Az állatképek mellett megjelenő pontok és vonalak ugyanis nem egyszerű díszítések lehetnek, hanem
az írás legkezdetlegesebb formái.
A különleges szimbólumok már a 20 ezer éves barlangfestményeken is felfedezhetők, ha tehát bebizonyosodik róluk, hogy szám- vagy írásjelek, az óriási szenzáció volna, és valóban korszakos felfedezés.
A kutatók szerint a felső paleolitikum vadászai a törzs túléléshez szükséges információkat vésték a falakra, például a szóban forgó állatok párzási időszakait jelenítették meg, mégpedig a holdhónapokhoz igazodva, vagyis már nyilvánvalóan ők is felfigyeltek a Hold rendszeres változásaira, és egyfajta időmérőként használták azt.
Olvass tovább...
Ha mindez bebizonyosodik, akkor a Homo sapiens mintegy 14 ezer évvel korábban kezdett el „írni”, mint azt korábban feltételeztük. Bár nincsenek szavaik és mondataik, a szimbólumaik komplett jelentésegységgel bírnak, vagyis következetesek, és felbukkan mögöttük az értelem.
A kutatók mintegy 800 darab pontot, vonalat és Y formájú jelet próbáltak így elolvasni, és tényleg találtak rendszert mögötte. Mindig egy-egy adott állat rajza mellé biggyesztették őket az őseink, ezzel jelezve, hogy melyikre vonatkoznak, és így a későbbi generációk is tanulhattak belőlük.
Fotó: Profimedia