Ki volt a legkorábbi ember a történelemben, akinek ismerjük a nevét?

Kész tényként fogadjuk el, hogy a modern ember több tízezer éve uralja a Földet, és azóta alakít ki egymás után egyre fejlettebb társadalmakat. De vajon az egyének mikortól váltak igazán fontossá ebben a rendszerben?

Vajon ki lehetett az a legkorábbi személy, akit már név szerint ismerünk fajunk hosszú-hosszú történelméből? Talán egy uralkodó vagy hadvezér, esetleg egy korszakalkotó mesterember? A válasz ennél sokkal meglepőbb, és most ne vegyük számításba a Bibliában megemlített, ám nehezen datálható személyeket.

Már a barlangrajzokat készítő ősemberekben is megvolt a késztetés, hogy nyomot hagyjanak maguk után. Rengeteg kezdetleges falfestmény mellett találunk ott egy-egy kézlenyomatot, amellyel a „művész” alighanem önmagára szerette volna felhívni az utókor figyelmét.

Mivel 30 ezer éve még nem létezett az írás, és talán nevekkel sem illették egymást az emberek, ősi elődeink ismeretlenül tűntek el az időben. Számos generáció követte egymást a sorban, mire végre felbukkant egy ember, akit immár a saját nevén tudunk megemlíteni.

Az illető Kr. e. 3200 környékén élt Mezopotámiában, és az volt a szerencséje, hogy a különféle szövegeket megőrző régi agyagtáblákon fennmaradt az ő neve is. Pedig egyáltalán nem volt híresség, csupán egy egyszerű közember, aki lelkiismeretesen végezte mindennapi munkáját.

Az talán nem csoda, hogy férfiről van szó, hiszen a nők már akkoriban is hátrányos megkülönböztetésben részesültek a legtöbb foglalkozást tekintve. Az is aligha meglepő, hogy a kereskedelemmel kapcsolatos a tevékenysége, hiszen évezredekkel ezelőtt az áruforgalom már volt annyira jelentős és fontos, hogy az ezzel kapcsolatos információkat maradandóbb „adathordozókon” örökítsék meg.

„29 086 mérő árpa – 37 hónap – Kushim”

– lényegében ez az a rövidke sor, amely a mai Irak területéről származik, és amelyben a termék és az időtartam mellett már egy név is megjelenik. Kushim valamiféle hivatalnok lehetett, akire az árpatermesztés és -tárolás fontos feladatát bízták.

A neve többször is megjelent a szövegekben, ám ez a mezopotámiai személy nyilvánvalóan nem volt híres, így teljesen esélytelen, hogy bármi többet megtudjunk róla. Az mindenesetre beszédes, hogy bő öt évezrede élt eleink is fontosabbnak tartották a birtokukban lévő javak számon tartását, ahelyett, hogy a királyaik, hadvezéreik nevét tették volna az írás révén halhatatlanná.