Furfangos kérdés: hogy hívtuk a narancssárgát, amíg nem ismertük a narancsot?

A mediterrán és szubtrópusi területeken termesztett édes narancs Ázsiából származik, és alighanem a portugál felfedező Vasco da Gama az első európaiak között volt, akik megkóstolhatták. Kínai alma néven kezdték el a kontinensünkre szállítani a 16. századtól.

Természetesen idővel Magyarországon is megjelent, sőt az egyik színünk – a narancssárga – ennek az egzotikus gyümölcsnek a nevét viseli. A színt persze már a 16. századot megelőző időszakban is ismertük, ezért valószínűleg sokakban felmerül a kérdés, hogyan neveztük, mielőtt a narancsot megismertük.

Nos, a válasz viszonylag egyszerű: sáfránysárgának. A sáfrány nevű fűszert a görögök már a Krisztus előtti időkben használták, arab kereskedők révén pedig legkésőbb a 10. században Európa többi része is megismerhette.

A narancs szavunk egyébként olasz eredetű, ott a narancia, narancio, naranza, illetve arancia, arancio formában volt használatos. A latin nyelvekbe talán az arabból került át, eredeti gyökere pedig az óind nyelvig nyúlik vissza.

A sáfrány szó sem a honfoglaló magyarok találmánya, ez is arab eredetű, és a katalán, valamint olasz nyelvből terjedt el Európában, hiszen jórészt ezek a kereskedők szállították a méregdrága fűszert a kontinensre.

Hivatalosan egyébként a narancssárga másodlagos szín, vagyis két elsődleges szín, a piros és a sárga összekeverésével jön létre. Felmerülhet az a jogos kérdés is, hogy miért nem a répáról neveztük el a narancssárgát addig, amíg nem ismertük a narancsot. A válasz itt is egyszerű: a középkorban a répa még lila színű volt, és csak a holland növénynemesítők alakították narancssárgává, hogy a nemzeti színeiket idézze.