Horizon: Forbidden West – Gyönyörű posztapokalipszis, gépállatokkal és egy vörös hajú amazonnal

A fenti univerzumban játszódik a Horizon: Forbidden West története is, amelyet 2017-ben kezdtünk fedezhettünk fel először. A történet és a szereplők hasonlósága valós tényekkel és személyekkel pusztán véletlen – legalábbis egyelőre... A holland Guerrilla Games stúdió fejlesztői egy posztapokaliptikus világot teremtettek, amelyben az emberek egy olyan bolygót örököltek, amelyet állatokra hasonlító gépek laknak. A Horizon: Zero Dawnban a vörös hajú hősnővel, Aloyjal tártuk fel, hogy miért alakult ki egy ilyen forgatókönyv az emberiség számára, amely kipusztította a modern civilizációt. Aloy most már mindent tud arról, hogy miért léteznek a gépek, hogyan működnek, és mi a szerepe ebben a világban. Azonban egy új fenyegetés jelent meg, és a bátor hősnőnek tovább kell mennie nyugatra, hogy visszafordítsa a civilizáció végső bukását.

 

Aloy megint az emberiség túlélésének záloga

 

Azok, akik nem játszottak a Zero Dawnnal, vagy már régen játszottak vele, biztosan értékelni fogják a bevezető vágóképet, amely összefoglalja az eddigi történetet. Az első játék végén Aloy-nak sikerült megnyernie az Alight-i csatát, és visszafordítani a HADES mesterséges intelligencia formájában jelentkező fenyegetést. Hamarosan azonban rájött, hogy a GAIA nevű működő mesterséges intelligencia nélkül a bolygó nem lenne életképes állapotban. A mérgező vörös növények, amelyek elpusztítják az eredeti élőhelyeket, csak egy tünet. Aloy-nak meg kell vizsgálnia az okot, és helyre kell hoznia a károkat. Amit az alkotók nem mutatnak meg az első percekben, azt Aloy maga fogja elmagyarázni egy régi ismerősével tett utazás során. Hat hónappal a Meridian csatája után Varl végül rátalált Aloyra, aki a világban bolyongva olyan információdarabokat keresett, amelyek segíthetnek neki kutatásában. Bár útközben elvesztette minden felszerelését, talált egy halom Fókuszt, és rögtön Varlnak adományozott egyet.

 

A Fókusz mindenek felett

 

Ha már itt tartunk: A Fókusz Aloy legértékesebb ereklyéje, mert lehetővé teszi számára, hogy digitális optikán keresztül lássa a világot. A holografikus kivetítések olyan információkat tárnak fel, amelyek szabad szemmel nem láthatók, beleértve az emberi lábnyomokat, a gépek funkcióit és sebezhetőségüket. A Fókusz aktiválása az Aloy gomb lenyomva tartása közben lelassul, így mindent érzékelhet és olvashat maga körül. Ha csak rövid ideig nyomja meg a gombot, a Fókusz csak egy rövid kisülést végez, amely letapogatja a környezetet, és megjelöli az aktív elemeket. Megmutatja az elesett ellenségek erőforrásait, a növényeket és azokat az elemeket, amelyeken fel tud mászni. Aloy nem zavarja ezt a kisülést mozgás közben, így az akció gördülékenyebbé válik. Sokat fogod használni, márt csak amiatt is, mert az első dolog, ami meg fog lepni a játékban, az a részletesség. Megváltoztatják a világ érzékelését, és minden aktív elem egybeolvad a környezettel. Persze lehet, hogy csak élvezni akarod az első perceket a játékban, de miután abbahagyod az összes fűszál mozgásának csodálását, az egzotikus növények leveleinek tükröződését, a rozsdás szerkezeteket borító moha textúráját, a fényjátékot a napszaknak megfelelően, akkor elkezded értékelni a különleges játékmenetet is.

 

Aloy új trükköket tanult

 

Aloy talán újra a nulláról indul, de megtanult néhány új trükköt. Sokkal ügyesebben mászik, és nem csak a sárga nyomokra hagyatkozik. A fókusz megmutatja, hogy a sziklák szélein is meg tud kapaszkodni, és a környezet felfedezésének lehetőségei is jelentősebbek már. A környezet felfedezése a játékmenet egyik központi eleme ebben a hatalmas nyílt világban. Bár Aloy nem tud minden sziklát megmászni, mindenképpen több lehetősége van, mint amennyivel eljuthat a céljaihoz. Ebben segítenek majd neki azok az új felszerelések is, amelyeket Aloy a fő történetszál előrehaladtával készít majd. Az első eszköz a vontatógolyó, amivel Aloy egy kötelet tüzelve magához húzza magát az aktív elemekhez, és így gyorsabban mászik fel a megközelíthetetlen helyekre. Ugyanakkor tárgyakat is magához tud vonzani, legyen az egy doboznyi értéktárgy vagy törmelék, amit éppen talál.

A detonátor és az indavágó olyan eszközök, amelyekkel hozzáférhetsz az elzárt utakhoz, amelyekkel a játék elején találkozol. A negyedik típusú felszerelés a víz alatt segít, és gyakran fogod használni a The Legend of Zelda: Breath of the Wildra emlékeztető holografikus ejtőernyőt.

A Horizon: Forbidden Westben, mint a legtöbb nyílt világú játékban, egy hatalmas térképet találunk, amely tele van olyan tevékenységekkel, amelyekkel több tíz-száz órán keresztül is le lehet foglalni magunkat. Ezért gyakran fogsz utazni a térképen, és visszatérsz a már felfedezett helyekre, akár rejtett tárgyakért, akár új feladatokért, akár értékes gépi erőforrásokért. Varllal együtt kalandozva már az első percekben megismerkedhetsz egy új típusú géppel, ami elsőre talán aranyosnak tűnik, de képes a környezetet pásztázni, riasztani a többieket, akik azonnal rád támadnak.

Szerencsére Aloy most is elpusztíthatja a gépeket egy egyszerre ősi és modern íjjal, lándzsával, vagy választhat egy pacifista utat, és megpróbálhat lopakodni. Aloy Harci stílusát szintlépésekkel és képességpontok elköltésével finomíthatod.

A fegyvereket is jelentősen optimalizálták a kibővített harci képességekhez. Ahelyett, hogy a fegyverek listáját kibővítették volna ki jelentősen, a készítők úgy döntöttek, hogy a fegyvereket többféle nyíllal vagy lőszerrel szerelik fel. Egy íjhoz akár háromféle nyílvessző is tartozhat. Szorozd meg ezt hattal, és máris egy tisztességes arzenált kapsz minden egyes elemtípussal és néhány extra trükkel. A plazmatöltetek segítenek az egyre halálosabb gépek elleni harcban, a ragacsos gránátjaik lelassítják, a lámpással vízzel vagy savval töltött tartályokat köthetsz rájuk, és nyílvesszővel lőheted ki őket. Akik inkább irányítani szeretik a gépeket és nem csak „elpusztítani” azokat, nyilakkal megjelölhetik a célpontokat, és az általuk irányított gépek megtámadják őket, máskor a nyilak segítségével őrült állapotot idéznek elő. Mindezen lehetőségeknek köszönhetően a harcok sokkal kidolgozottabbak, és hamar megtanulod a saját kedvenc taktikádat az egyes géptípusokhoz.

 

Sokkal több tartalom

 

A Horizont: Forbidden West sokkal több tartalmat kínál, mint a Zero Dawn. Egy rendkívül addiktív társasjáték, a Machine Strike került bele, amelyben hosszú órákig lehet nyugodtan üldögélni, hasonlóan ahhoz, ami a Gwentben a The Sorcererben történt. A játékidő az egész játékban több száz órára is rúghat a sok gép, a rejtett sarkok, a nehezen elérhető drónok és egyéb ereklyék miatt. A bögrék és fémvirágok gyűjtését kissé bonyolultabb környezeti rejtvények váltották fel. Ezek igazi kihívást jelentenek, és a kockák mozgatására, aktív elemek és mászási lehetőségek keresésére van szükség.

Emellett Mario Kart -stílusú versenyek is vannak a játékban, amikor a Chargereken versenyzel, és útközben nyilakat gyűjtesz az ellenségek elkábításához és alkatrészeket a gyorsításhoz. Mivel a nehéz gépeken való galoppozás és az íjjal való célzás lényegesen ügyetlenebb, ez a tevékenység biztosan nem olyan szórakoztató, mint a Nintendo gokartjai. A vadászkihívások mellett van egy aréna is, ahol a többi játékossal mérhetjük össze a gépek elsajátításának sebességét. Amit korábban a trailerek csak sejtettek, az a játék végén valósággá válik, és más szemszögből ismerhetjük meg a térképet.

 

„Érzékek iskolája”

 

A térképen található tevékenységek mellett a beállítási lehetőségek is jelentősen kibővültek, és az exkluzív konzolos cím kezd olyan játékosbarát lenni, mint a PC-s játékok. Amivel azonban ez a cím büszkélkedhet a PS5-ön, az a DualSense vezérlő képességei. Érzékelni fogod a haptikus reakciót mászás, ívelés és lövöldözés közben. Érezni fogod a magasból lezuhanó létra dübörgését, a fegyver minden egyes csapását, Aloy földre zuhanását, és még a kontroller rezgését is, amikor átkelsz a magas fűben. A kontrollerben lévő hangszóróval együtt, amely megsokszorozza a nyilak hangját vagy a fém zörgését és a térhangzást, a Horizon: Zero Dawn egy lenyűgöző audiovizuális támadás az érzékeid ellen. A zene tökéletesen kiegészíti a hangulatot, dinamikusan változik a feszült helyzetnek megfelelően, annál feszültebb, minél közelebb vagy a megmászott torony tetejéhez. Grafikai szempontból pedig ez a PS5 eddigi legszebb címe. A környezet mellett a karakterek részletei is lélegzetelállítóak. Aloy élőnek tűnik, bőrének textúrája és színe van, mind a való világban, mind a látható pórusokkal, finom szőrszálakkal, a szemöldök fölötti hegekkel és a szél és a fagy hatására kialakuló pirossággal. A sivatag forró környezetében az arcán összegyűlik az izzadság, az esőben pedig nedves az arca. Csak a smink valamiért örök, és nem kerül le egyik karakter arcáról sem a játékban.

A szerzők nem csak a posztapokaliptikus időjárás elképesztő kidolgozásával büszkélkedhetnek, hanem a világot lakó emberek törzseit is alaposan kidolgozták. A törzsek tagjait ideológiájuk, szokásaik és mítoszaik kötik össze, de a törzseken belül az egyes klánok vizuálisan is különböznek egymástól, attól függően, hogy milyen területen élnek. A homokklán tagjait vörösre, sárgára és feketére festik, az északi hegyekben élő égi törzs pedig a kék, lila és rózsaszín színsémával van festve. A földművesek békés törzse örökzöld fűszálakból és friss virágokból készült ruhákat viselnek.

 

A sztori kicsit hullámvasút

 

A játék előtti ismertetőkben kihívás úgy értékelni a történetet, hogy ne fedjük fel a kulcsmomentumokat, de meg kell jegyezni, hogy a fő történetszálnak vannak erősebb és gyengébb pillanatai. A trailerek a keleti partok tengerpartjait ígérték nekünk, de előbb meg kell ismerkednünk a szárazföldi területekkel, erdőkkel, sztyeppékkel és sivatagokkal. A játék eleje a Zero Dawnhoz hasonlóan lassabb, és csak később válik érdekesebbé a játékmenet. A Las Vegas-i varázslatos víz alatti talán a legizgalmasabb, a diplomáciai küldetések viszont kicsit kevésbé érdekesek, amikor Aloy-nak a térkép egyik sarkából a másikba kell utaznia és rábeszélnie a törzseket, hogy cselekedjenek a javára. Az egész játékban azonban többször felidéződik a hatalom és a tudatlanság témája, külön kihangsúlyozva, hogy a leghatalmasabb emberek gyakran a legkorruptabbak.

A probléma narratív szempontból viszont az, hogy a Zero Dawnnal ellentétben a Forbidden Westben megszűnt a világ rejtélyessége, és Aloy pontosan tudja, mit kell tennie a továbbiakban. A történet eleinte kissé zavaros, és GAIA-nak kell megmagyaráznia az összes lyukat és az okokat, amiért ez lehetséges. A magyarázatok néha kissé összecsapottak és csak a végső csavart menti meg teljes egészében a sztorit a játék végére.

A játékból hiányoznak az igazán megnyerő karakterek is, akikkel kapcsolatot lehet építeni. Bár Aloy-nak van jó pár harcostársa, de közös párbeszédeiknek nincs mélysége. A játék nem tud olyan erős kohéziót és barátságot építeni a karakterek között, mint például a Mass Effect vagy a Dragon Age... Kevesebb lehetőség van, amikor Aloy érzelmek, észérvek és erő alapján választja ki a válaszokat, és ha már vannak döntések, azoknak általában csak minimális hatása van.

Problémás a kapcsolat magával Aloyjal is, aki annyira erős, türelmetlen és túlmotivált, hogy ettől rideggé és érzéketlenné válik. Ezen még a színésznő Ashley Burch - aki minden mondata végére kicsit elfárad – sem sokat segít. Carrie-Anne Moss és Angela Bassett, viszont kivételesen jók, de sajnos kevés teret kapnak.

 

Epikus történetek és kisebb anekdoták

 

Bár a Horizon: Forbidden West sok tekintetben emlékeztet a nyílt világú játékokra, mint a legújabb Assassin's Creed címek, elsősorban a gépek elleni harcok és posztapokaliptikus környezet terén különbözik, nemcsak vizuálisan, hanem tartalmi téren is. A játék az emberiséget érintő világ számos aspektusát igyekszik feltárni, és nem csak epikus történeteket kínál a világ megmentéséről, hanem kisebb, személyesebb „anekdótákat” is, amelyek konfliktusai hasonlítanak a való életre.

A Guerrilla Games a Horizon: Forbidden Westet a Zero Dawn szilárd alapjaira építette, és nemcsak kibővítette, hanem ki is javított azokat, kijavítva az első játék számos felesleges hiányosságát. Néhány idegesítő mechanika egyszerűsítése, a harcok, a mászás és az értékesebb mellékfeladatok átdolgozása olyan pozitív változások, amelyeket különösen azok a játékosok fognak értékelni, akik unalmasnak és annak idején túlértékeltnek találták a Zero Dawn nyitott világát.

Bár az is igaz, hogy a forradalmi újítások hiányoznak a fejlesztőktől, a Horizon: Forbidden West mégis egy igazán lenyűgöző élmény, amire nyugodtan áldozhatod a szabadidőd nagy részét, amely, ha egyszer bevonzott a világába, többé nem enged el.

-BadSector-