Lost Judgment kritika – Iskolai gyilkosságok után nyomoztunk a tokiói szuperzsaruval

Japánban évente 300 diák követ el öngyilkosságot. Bár nem mindig bizonyítható, de sok ilyen eset összefüggésbe hozható az iskolai zaklatással. Az egyik ilyen gyerek apja Akihiko Ehara: egy rendőr, aki jelenleg egy súlyos, vonaton történt molesztálási ügy miatt áll bíróság előtt. Mielőtt bűnös ítéletét kihirdetnék, egy meglepetést árul el a bíróság előtt: három nappal ezelőtt egy azonosítatlan holttestet találtak Ijinchóban. Ez a holttest – tájékoztatja a bíróságot – a 22 éves Hiro Mikoshibáé, egy fiatal tanáré, aki négy évvel ezelőtt halálra zaklatta Toshirot, Ehara fiát. A gyilkosság becsült időpontja legalább két hónappal ezelőtt volt, pontosan akkor, amikor Ehara a molesztálást elkövette volna. Ha tehát Ehara nem lehetett az, aki bosszút állt a fia miatt, akkor ki volt a gyilkos?

Az ügyvédből magánkopó most is rázós ügybe keveredett 

Takayuki Yagami ügyvédből lett nyomozó, aki a tokiói Kamurochóban dolgozik. Ő és társa, egy Kaito nevű, a Tojo klánhoz tartozó egykori jakuza gyakran kapnak megbízást a Genda Ügyvédi Irodától, Yagami korábbi munkaadójától, aki történetesen az említett Ehara védője a molesztálási ügyben. Eközben Yokohamában Yagami két barátja, Makoto Tsukumo és Sugiura saját nyomozóirodát alapított Yokohama 99 néven. A páros Yagami segítségét kéri a helyi gimnáziumban történt zaklatás ügyében. Ám ami a felszínen egyszerű nyomozásnak indulhat, hamarosan a kormány, az utcai bandák és a teljes japán igazságszolgáltatási rendszer kudarcára terelődik a téma. Ismerős sztori, nem? Annyira nem is kell távol-keletre mennünk hozzá...

Az Lost Judgment a 2018-as Yakuza-sorozat spinoffja, a Judgment  a folytatása, amely három évvel az eredeti után játszódik. A Yakuza 0 és a Like A Dragon után a sorozat még sosem volt ennyire népszerű. Miután az alapsorozat, a Yakuza áttért a körökre osztott harcra, a Judgement-széria továbbra is az akcióorientált verekedős stílust használja, miközben a detektíves nyomozás sem hiányzik belőle. Az sok verekedés mellett lopakodhatsz, zárakat feszegethetsz, álruhát ölthetsz, és még parkourban is részt vehetsz Kamurochóban és Yokohamában. Bár a Lost Judgement nagyrészt olyan, mint a 2018-as első cím, van néhány újdonság benne, például a Kígyó harcmodor.

A "Kígyó" a legjobb...

Az ökleit a vaslogikájához és beszélőkéjéhez hasonlóan profi módon használó Yagaminak az előző részben csak két harcstílusa volt: a "Daru" több célpontra, és Tigris csak egy célpontra volt hatékony. Ezek nem is nagyon változtak, de a Kígyó harcmodor megpróbálja ezeket kiegészíteni, nevezetesen a fegyveres ellenséggel való harc terén. A guard (L1) megnyomásával közvetlenül az ellenséges támadás előtt háríthatod, vagy esetleg lefegyverezheted, és így sebezhetővé teheted őket, hogy egy erőteljes kombót be tudj vinni. Ha ez túl erősnek hangzik, hát az is! Szinte sohasem váltottam vissza Darura vagy Tigrisre, mert a Snake egyszerűen jobb mindkettőnél.

Bár az, hogy bármilyen támadást hárítani tudsz, elméletileg legyőzhetetlenné tesz, a Kígyó rohanó kombója és befejező ütései a show igazi sztárjai. Gyorsak, keményen ütnek, és még akkor is, ha az ellenség védekezik, a finishered automatikusan átmegy dobásba, és onnan egy különleges támadással végezhetsz vele, ha egyáltalán maradt még életereje. Ez valóban sokkal, de sokkal könnyebbé teszi a harcot, mint a franchise korábbi játékai, de még mindig ugyanolyan szórakoztató, és amúgy a harc egyébként sem a Lost Judgement legfontosabb része, még akkor sem, ha elég gyakran veszel részt benne.

Ehelyett az időd nagy részét a nyomozással fogod tölteni, akár a főtörténeten, akár a melléktörténeteken, akár az új iskolai történeteken keresztül. A fősztori ugyanolyan kiváló, mint mindig, élvezetes megfejteni az összes rejtélyt, még akkor is, ha egy kicsit túl lineáris is a történetvezetés. Az első játékhoz hasonlóan bizonyos nyomozási technikákat csak akkor használhatsz pontosan, amikor a játék utasít ár, így az olyan új mechanikákat, mint a parkour és más visszatérő játékmódokat, mint az első személyű nyomozás, kicsit túl merevnek, lineárisnak éreztem. Bár nincs szükségem Elder Scrolls szintű szabadságra, azért jó lett volna, ha kicsit kevésbé vezeti a játék a kezemet, ahelyett, hogy szól, amikor felmászhatok az épületre, miután már öt perce amúgy is kiszúrtam a parkour útvonalat.

A másik problémám a főküldetéssel kapcsolatban az, hogy a gimnáziumi aspektus nagyon hamar lényegtelenné válik, és csak a fináléban tér vissza a hagyományosabb, bűnügyekre koncentráló történet javára. Persze, ha többet akarsz ebből, akkor játszhatsz az iskolai küldetésekkel, de azok nem kapcsolódnak szorosan a fősztorihoz. Az iskolai történetek egyébként sok vicces szituációkhoz vezetnek, mint például egy táncos minijáték és ezek megállják a helyüket a többnyire komoly főcselekmény mellett. 

Mi lesz veled, Judgment?

Sajnos a Judgement jövője ismeretlen, mivel Yagami japán színészének ügynöksége vitába keveredett a SEGA-val a PC-s portok miatt. Szeretem Yagamit, mint karaktert és ez a történet nagyon érdekes kihívások elé állítja őt, amelyeket tovább lehetne vizsgálni, ha a sorozat folytatódna. Ha Yagami mégis megy a levesbe, szívesen látnám Saorit új főszereplőként. Itt sokkal nagyobb szerepet kap, és a karaktere sokkal jobban ki van dolgozva; egyszerűen élvezetes nézni, ahogy a rejtély egyes aspektusaiban átveszi a vezetést. 

A Lost Judgment grafikája terén is némi javulás tapasztalható az első játék PS5-ös portjával kapcsolatos problémákhoz képest. A játék látványvilága kicsit noirosabb, hasonlóan a Yakuza Like A Dragonhoz, amely Kamurochót és Yokohamát is használta helyszínként, de még mindig szeretném, ha a spinoff egy merészebb, markánsabb vizuális stílusra törekedne. Talán ez akkor fog megtörténni, amikor a stúdió teljesen elkötelezi magát a jelenlegi generációs konzolok mellett és ezt azért is írom, mert nagyon szeretném látni, hogyan néznének ki Kamurocho neonnal megvilágított utcái Ray Tracinggel.

Ha a látvány tehát nem sokat változott, de a zene tényleg hozza azt a nyomozós hangulatot, ami a Judgementet megkülönbözteti a Yakuza részektől. Az átvezetők zeneszámai mindig tökéletesen megalapozzák a hangulatot, és a különböző stílusokhoz tartozó harci zeneszámok mindegyike zúzós. Bár nem hiszem, hogy bármelyiket is hallgatnám a játékon kívül, a játék kontextusában mindegyik nagyon jól működik.

Remek folytatás, bár én kicsit még többet vártam

A Lost Judgement egyértelmű előrelépés a Yakuza-spinoff sorozatban. Bár egy kicsit többet vártam volna egy folytatástól, a játék még most is rendkívül élvezetes. A középiskolai kiegészítések újszerű látványt nyújtanak a gyakran használt japán környezetben, miközben továbbra is a rajongók által kedvelt bűnügyi drámára és nyomozásra koncentrál a sztori.