A magyarok negyede megvezethető egészségügyi kérdésekben
Olvass tovább...
Az úgynevezett „női hisztéria” fogalma évszázadok óta létezik, és magába foglal minden olyan tünetet, amely a férfiak számára kellemetlen lehet. Íme az orvostudomány történetének egyik legmegbotránkoztatóbb betegsége.
Az úgynevezett „női hisztéria” fogalma évszázadok óta létezik, a 18. és 19. század folyamán az egyik leggyakrabban diagnosztizált „rendellenesség” volt. A rejtélyes kór az írás iránti szeretettől a depresszión át egészen a meddőségig a legkülönbözőbb tüneteket produkálhatta. Az az elképzelés azonban, miszerint a nők valamilyen módon a férfiaknál hajlamosabbak bizonyos mentális és viselkedési zavarokra, a 18. századnál jóval korábbra nyúlik vissza.
Maga a „hisztéria” kifejezés már az ókorban is létezett, és a görög „anyaméh” szóból eredeztethető.
De voltaképpen milyen tüneteket tulajdonítottak az orvosok a női hisztériának és hogyan „kezelték” a történelem során?
Forrás: PixaBay
A 18. század
Bár a női hisztéria eredete egészen az ókorig nyúlik vissza, a diagnosztika a 18. században vált igazán népszerűvé. 1748-ban Joseph Raulin francia orvos a hisztériát egy „gőzös/párás betegségnek” nevezte, amely a nagyobb városok szennyezett levegője révén terjedt.
Bár Raulin úgy gondolta, a hisztériát a férfiak és a nők egyaránt elkaphatják, mégis a nők voltak hajlamosabbak erre a betegségre, lusta és ingerlékeny természetüknek köszönhetően
– olvasható a medicalnewstoday.com oldalán.
Néhány évtizeddel később egy másik francia orvos, François Boissier de Sauvages de Lacroix úgy gondolta, hogy a női hisztéria oka gyakran a szexuális nélkülözés volt. Ennek szemléltetésére bemutatta egy hisztéria által sújtott apácának az esettanulmányát, aki csak akkor gyógyult meg, amikor egy „jólelkű” férfi magára vállalta, hogy örömet szerezzen neki.
Olvass tovább...
A 19. század
A 19-20. század között a női hisztéria jelensége még inkább előtérbe került az orvoslás területén.
Az 1850-es években egy Silas Weir Mitchell nevű amerikai orvos, aki különös érdeklődést mutatott a hisztéria állapota iránt, úgy gondolta, hogy a nők esetében pihenéssel lehet a leghatékonyabban kezelni az állítólagos betegséget. Ez a kúra rengeteg ágynyugalmat és a fizikai, valamint a szellemi tevékenységektől való szigorú eltiltást vonta maga után.
Ezzel szemben a hisztériában szenvedő férfiaknak azt javasolta, hogy minél több szabadtéri testmozgásban vegyenek részt.
Mitchell Charlotte Perkins Gilman amerikai írónőnek is pihenőkúrát írt elő, akit annyira megrázta a kezelés, hogy még egy horrornovellát is írt róla „A sárga tapéta” címmel, amely egy nő lassú, pszichés hanyatlását mutatja be, akit az orvosa kényszerített rá a kezelésre.
Vibrátorral a hisztéria ellen?
A 19. század végén az orvosok gyakran kezelték a női betegek hisztéria okozta tüneteit a nemi szerveik „kézi stimulálásával”. Egy 1999-ben megjelent orvostörténeti könyvben (The Technology of Orgasm) a szerző arról ír, hogy a vibrátor megjelenése segített megspórolni az orvosok komoly „erőfeszítéseit” a hisztériás női betegek kezelése kapcsán.
Olvass tovább...
Az ilyen hipotézisek annak köszönhetően merültek fel, hogy a 19. századi orvosi diskurzusok a női szexualitás és a hisztéria közötti kapcsolatot sokszorosan aláhúzva hangsúlyozták. Néhány korabeli orvos például azt állította, hogy a nemi szervekkel kapcsolatos problémák pszichológiai zavarokat okozhatnak a nőknél – ideértve a hisztériát is.
Richard Maurice Bucke, egy 19. század végén tevékenykedő kanadai pszichiáter például olyan műtéteket végzett, amelyek során eltávolította a nők méhét a mentális betegségben szenvedő betegek „gyógyítása” érdekében.
Az úgynevezett női hisztériának hosszú évszázadokon keresztül számos nagyon különböző tünetet tulajdonítottak, amelyek javarészt csak tovább erősítették a nemek közötti káros sztereotípiákat. A diagnózis csak nem olyan rég, a 20. században kezdett kimenni a divatból egy lassú, bizonytalan folyamat részeként.
Bár a különböző orvosi gyakorlatok és eljárások hihetetlen fejlődésen mentek keresztül az elmúlt időszakban, a kutatások továbbra azt mutatják, hogy a társadalomnak és az orvostudománynak még mindig hosszú utat kell megtennie annak érdekében, hogy bebizonyítsa, minden demográfiai csoport egyenlő esélyt kap a megfelelő egészségügyi ellátáshoz.
Olvass tovább...