A forradalom legvadabb álhíre és hisztériája: rejtett föld alatti kazamaták és börtönök Budapesten

A főváros egyik legnagyobb közterületén, a Köztársaság téren (ma: II. János Pál pápa tér) állt az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) Budapesti Bizottságának központi épülete, amely a rettegés szimbóluma lett a második világháború után eltelt röpke tíz év alatt. A hatalmas ingatlan korábban a náci ideológia szekerét toló Volksbund székháza is volt. Az épületet az új rendszerben modernizálták és kibővítették, és még a szabadságharc alatt is számtalan építkezés folyt, többek között az egyik legnagyobb fővárosi beruházás, az M2-es metró rekonstrukciója is.

 

Így köszöntött be 1956 októbere. A forradalom hírére természetesen a pártház védelmét megerősítették, két ÁVH-s karhatalmi egységet is kirendeltek. Majd szovjet katonák és páncélosok is érkeztek a térre, hogy tökéletes védelmet kapjanak a pártházban tartózkodó nagyemberek, politikusok és egyéb kommunista funkcionáriusok.

A szervezők azonban már a kezdet kezdetén is több hibát vétettek, többek között azt, hogy két 25 év körüli forrófejű tapasztalatlan tisztre bízták a védősereg vezetését. Valószínűleg abban bíztak, hogy nem fog kialakulni nagyobb csetepaté a téren. Sokáig nem is volt feszültség a védők és a forradalmárok között, az unatkozó katonák viszont az eseményeket hallva elkezdtak aktívkodni, így ki-kicsaptak az épületből, hogy a téren átporoszkáló forradalmárok közül foglyokat ejtsenek. A foglyokat később a rendőrségre szállították át, tehát nem az épületben zárták el őket.

A pártház hamarosan a keményvonalasok egyik központi fészke lett, ahonnan követelték a Központi Vezetőségtől, hogy minél keményebben lépjenek fel az ellenforradalmárok ellen. Csalatkozniuk kellett, mivel komolyabb ellentámadás helyett a szovjetek elfogadják Nagy Imre fegyverszünetét. Nagy ezzel párhuzamosan, rendeletben feloszlatta az ÁVH-t is.

Közben hírek terjedtek a városban, hogy a pártház az ÁVH utolsó, még ellenálló fellegvára Budapesten. Október 29-én már forradalmárok gyülekeztek az épület előtt, 30-án már a pártházba is behatoltak, hogy lefegyverezzék a karhatalmistákat, akik kézigránátot hajítottak közéjük, majd tüzet nyitottak rájuk. És ekkor kezdetét vette a véres Köztársaság téri csata.

Miközben újabb álhírek keltek útra a városban, miszerint a pártházban a korábban elfogott forradalmárok mellett civileket is fogva tartanak, méghozzá földalatti börtönökben. A város minden részéről érkeztek felkelők az ostromra, végül a bent tartózkodó karhatalmisták és pártfunkcionáriusok közül rengeteget brutális módon kivégeztek.

Az indulatok felkorbácsolásában hatalmas szerepet játszott az előbb már említett rejtett kazamaták hoax is. A csata után azonnal elkezdődött a hajsza, hogy megtalálják ezeket a rejtett alagutakat, földkotró gépeket hoztak a közeli építkezésekről, mérnököket mozgósítottak, hogy a megfelelő szaktudás is kéznél legyen. De nem találtak semmit, mivel a börtönök nem léteztek.

^{Ástak és ástak, de nem találtak semmi (Kép: Fortepan / Nagy Gyula)}

Mégis kinek vagy kiknek állhatott érdekében a hisztériakeltés?

Mai napig megválaszolatlan kérdések (népszerű összeesküvés-elmélet gyárosok egyik oldalról a CIA-t, másikról pedig a KGB-t vádolják), bár valószínűleg Kádáréknak jól jött, hogy a rengeteg áldozat láttán az álhírektől felheccelt forradalmárok meglincselték a pártházban tartózkodókat.

Amúgy a föld alatti tömlőcök létezésének az is alapot adott, hogy az Andrássy út 60. és Belgrád rakpart alatt is léteztek ilyen létesítmények, illetve éppen ekkor, hatalmas föld alatti munkák zajlottak a közelben, hiszen építették az M2-es metrót is.

Az ügy végül a legendárium része lett, de mivel nincsen bizonyíték arra, hogy nem voltak a pártház alatt ilyen titkos búvóhelyek, sokan még ma is bizonyítékok után kutatnak, a Pesti Srácok cikkét a mindig kétkedőknek ajánljuk. Szemtanúk szólalnak meg, akik állítják, hogy a hatvanas években temették be a föld alatti pincéket. 

^{(Forrás: Origo, Budapesti Negyed, Fortepan)}