A magyar falu, amely 1956-ban független lett, és tankkal védte határait

[[adv]]

Szénabálákból applikált életnagyságú tank, harckocsis és a köztársaság tényét mutató tábla a város határában, aktív közösségi média jelenlét, póló és autós matrica, plusz egy rakat könyv, illetve maga a legenda, ami szerint volt egyszer egy köztársaság a Pilis lankái alatt, méghozzá egy ízig-vérig falusi respublica. Egy nem mindennapi, megannyi mítosszal és gúnnyal átitatott sztori, amely az elmúlt években igazi közösségösszetartó kapoccsá vált Kesztölcön a fiatal és idősebb generációk, a beköltözöttek és a tősgyökeresek között. 

A legenda szerint a kesztölci ősapák 1956 októberében összegyűltek egy kocsmában, hogy – a bortól és pálinkától is megittasulva – kikiáltsák különállásukat a Magyar Népköztársaságtól.

^{Forrás: kesztölc.hu}

Az átlag állampolgár szinte semmit sem tud a vidék forradalmáról. Ezért is jó, hogy a kesztölci abszurd ekkora nyilvánosságot kapott, hiszen általa kicsit árnyalhatjuk 1956 történéseit. A kiváló munkák, amelyek elmesélik a fordulatokkal teli, izgalmas történetet, megannyi helytörténészt is arra ösztönözhet, hogy feltárja saját pátriája küzdelmeit.

A fővárosban történt forradalmi cselekményeket szinte napról-napra fel tudjuk idézni, ismerjük a pesti srácokat, hallottunk a Kossuth téri vérengzésről, az ÁVH karhatalmistáinak felkoncolásáról, majd a bukásról, a megtorlásról és az új helytartó, Kádár János érkezéséről is. De mi történt a magyar vidéken? Eldördültek máshol is a puskák? Voltak a budapesti vízfejen kívül is forradalmi cselekmények, tömegmegmozdulások? 

A válasz természetesen az, hogy igen. Sortüzek és lincselések követték egymást októberben, 26-a és 29-e között országszerte összesen 45. A legtöbbször fegyvertelen tüntetők elleni fegyverhasználat több száz ártatlan halálához vezetett. A magyar vidéken még 1957. január 11-én is volt, hogy fegyverrel számoltak fel egy demonstárciót.

^{Forrás: kesztölc.hu}

Kesztölc helyzetéből adódóan távol volt a forradalom fősodrától, a piciny pilisi faluban azonban annál jelentősebb dolgok történtek, mint azt első blikkre gondolnánk.

Annyit azonban már az elején elárulhatunk, hogy a legendás köztársaság jelentős részben a kádári propaganda kreálmánya, és így a korabeli sajtó nagyítása, amely a falusiakat akarta nevetségessé tenni, hiszen Kesztölc a sajátos revolúciója miatt szálka volt a hatalom szemében. Kádárék terve aztán pár évtizeddel később egész más eredményt hozott, az egykor – sosem – volt köztársaság manapság már a kesztölci büszkeség egyik éltetője, a kicsiny mikrokozmoszban a sajátos popkultúra egyik alappillére. Elég legyen csak annyit mondani, hogy nem tudsz úgy végighajtani Kesztölcön, hogy ne futnál bele valamiféle utalásba 1956-ra vonatkozóan.

Természetesen a legenda legtöbbet említett ikonja maga a tank, amely állítólag „védte” a köztársaságot.

^{Saját, fizetős útdíjhasználat - különálló állam, saját szabályok}

^{Forrás: Kesztölci Köztársaság / Facebook} 

Mielőtt azonban a kesztölci történelem csúcsteljesítményét taglalnánk, érdemes kicsit megmártózni a falu történelmében is.

A török uralomtól való felszabadulás után a 18. században nagy számban szlovák családokat költöztettek be Kesztölcre. A férfiak kezdetben a Dorogi-szénmedencében vállaltak munkát, később a gazdasági világválság közepette a jobb élet reményében egyre többen mentek dolgozni külföldre, főleg Franciaországba és Belgiumba, ahol a helyi kommunista pártokkal is szoros kapcsolatba kerültek. Amint azonban a gazdasági helyzet engedte, hazatértek, majd jött mindenki, hiszen a második világháború kirobbanásakor a francia hatóságok az összes munkavállalót hazaküldték. A háború alatt a kesztölci férfiak a szénbányászat és a szénéhség miat mentesültek a katonai szolgálat alól.

A kesztölciek – szláv gyökereik és baloldali kötődésük miatt – bizalommal várták a szovjet hadsereg érkezését. De rövid idő alatt csalódniuk kellett, a hatalom intézkedései hamar szembeállították a lakosságot az „új urakkal”, főleg a téeszesítés veszélyeztette a családok megélhetését. Kezdetben egyéni akciókkal demonstrálták nemtetszésüket, aztán nagyobb fokozatba kapcsolt a közösségi erő, szervezett ellenállásra is sor került a '40-es évek végén.

1956 októberében így könnyen eszkalálódtak az események, hiszen az alapvető konfliktus már adott volt. A párttitkár házának felgyújtásával kezdődtek a történések, majd a főtéren gyűltek össze a falusiak. A tank hangsúlyos eleme a legendának, de semmilyen fontos szerepet nem játszott a következő hónapok történéseiben, átvonuló magyar alakulatok hagyták a falu határában, majd a helyiek bevontatták azt a központba. Működtetni azonban nem tudták, mivel nem volt gázolajuk.

A legenda viszont úgy szól, hogy a tankot néhány liter pálinkáért és borért cserébe vették a szovjetektől, majd azt a falu frissen felállított hadserege működtette. Állítólag az is tervben volt, hogy Magyarországból kiválva csatlakoznak Csehszlovákiához, vagy egyenesen kérvényezik felvételüket az ENSZ-be.

Visszatérve a valóságba, az ellenállást a hatalom végül leveri, kivégzésre is sor kerül. A propaganda szinte azonnal beindul, a megyei és helyi orgánumok hasábjain maró gúnnyal megírt cikkek jelennek meg a Kesztölci Köztársaságról, amelyekből az elkövetkező évtizedekben annyi szivárog csak át a szóbeszédbe, hogy a faluba történő belépéshez útlevélre van szükség.

A felejtés és az idő azonban nagy úr, így a Kádár-rendszer konszolidációja, a relatív jólét, majd a bányászat felvirágzása megszülte a megegyezést a hatalommal, miközben szépen lassan elfeledtette az emberekkel, hogy mi is történt valójában 1956-ban. Csupán egy torz kép maradt fent, a Kesztölci Köztársaság.

A legendát pedig tovább erősítette egy 2006-ban megjelent mű, amely elsődleges forrásként az anekdotákat használta. Barsi Szabó Gergely műve amúgy felettébb szórakoztató olvasmány, nagyszerűen megírt munka, egy igazi kincs, amelyben a történész végül az olvasó tudtára adja, hogy sosem létezett a köztársaság. Másfelől viszont további muníciót ad a közönség képzeletének a legenda továbbszövéséhez (a könyv borítója szinte tökéletes). Így hiányzott már egy komoly levéltári kutatásra épülő kiadvány, amely hideg merevséggel, ellépve a visszaemlékezőktől, lépésről lépésre elmondja, hogy mi történt valójában.

De az is lehet, hogy egyszerűen csak annyi kellett, hogy a legendát végre felvállalják az ottlakók. Mindenféle személyes sérelem nélkül.

Az emberek azonban öregszenek és meghalnak, ugyanakkor egyre több az „idegen” és a bevándorló Kesztölcön, akik legfeljebb kocsmai abszurd történetként ismerik a kesztölci köztársaság legendáját, és mit sem tudnak a falu hányattatott XX. századi történetéről. Minczér Bernát szavaival élve a régi ellentétek „ahogy halnak az emberek, úgy tűnnek el”.

– áll Barsi Szabó könyvének utolsó mondatában. Valószínűleg tehát a gyorsuló elvándorlás-beköltözés kombó is közrejátszik abban, hogy a legenda a 2010-es évek derekára egész mást kezdett jelenteni a nyilvánosság és a község számára.

2016-ban a 60. évforduló alkalmával Kesztölc gondolt egyet, és a gúnyos legendát átfordította. A község határában szalmabálákból felállítottak egy tankot, de ezzel párhuzamosan kiadtak egy levéltári forrásokra támaszkodó könyvet és egy dokumentumfilmet is, ezek pedig végérvényesen leszámolnak a legendával, de tovább is éltetik azt, így nagyszerűen szolgálják a legenda új szerepét, a közösségépítést.

Kesztölcön nem volt köztársaság, a község azonban szembeszállt a hatalommal, és decemberig a maga kezében tudhatta az irányítást. A hatalmi propaganda viszont arra használta fel az elszeparált községben történteket, hogy mutassa, nem múlt el a veszély, Horthy fasisztái még köztünk járnak, csupán a megfelelő alkalomra várnak, hogy újból magukhoz ragadják a vezetést. A forradalomban porul járt párttitkár is forszírozta a lejárató kampányt, hiszen szeretett volna bosszút állni a becsületén esett sérelmekért.

Kesztölcről pedig senki sem cáfolta az új narratívát. Hogy is tehették volna? A sajtó a propaganda kezében volt, a falu közelsége a fővároshoz, a létezés ténye, illetve viszonylagos elzártsága a külvilágtól pont megfelelő volt arra, hogy kirakatba kerülhessen, riogatni lehessen vele.

A kesztölciek forradalma tagadhatatlanul a község történelmének csúcsteljesítménye, és bár az igazság valójában az, hogy a szimbólumok, így a tank, részben a rendszer bosszújából sarjadtak, mára egész másra utalnak: a múlt egy dicső fejezetére, amikor a kesztölcieknél betelt a pohár, és fellázadtak az igazságtalanság ellen.