Ott aludtam a párom szüleinél és benéztem az ágy alá: felfordult a gyomrom attól, amit a titkos ládikában találtam

Juci a szerelme családjánál aludt és a vendégszobában kaptak helyet a párjával. Bár nem állt szándékában kutakodni, mégis a kezébe akadt egy kis ládika, amit kinyitott. Nem kellett volna. Most az ő történetét olvashatjátok:

Sziasztok! Egészen gyomorforgató érzés kap el még most is, ha arra a bizonyos dobozra gondolok. Egy családi összejövetel volt a párom szüleinél, kedves, idősebb forma emberek, leendő anyósom 65, apósjelöltem pedig 68 éves. Jól tartják magukat, szellemileg frissek, kedvesen évődnek egymással és csipkelődnek, egyszóval jó a társaságukba lenni.

Azt a párom már korábban elmesélte, hogy a szülei nagyon szeretik egymást, de már nem úgy: külön hálószobában alszanak és a szerelem barátsággá, majd tiszteletté szelídült közöttük. Nem tartom ezt szomorúnak, 60 felett már nem a bujálkodás és a szenvedély teszi ki az ember mindennapjait.

Amikor nagy ritkán ottalszunk, akkor az apukája szobáját szoktuk megkapni, ő pedig addig a nappaliban alszik. Megvolt a buli, beszélgettünk, ettünk ittunk, kártyáztunk, sokat nevettünk. Én kicsit korábban fáradtam el, mint a párom, így felmentem tisztálkodni és lefeküdni. Már lefekvéshez készülődtem, amikor fel akartam tenni a telefonom töltőre, de az kicsúszott a kezemből és beesett az ágy alá. Nagy bosszankodva másztam le, hogy megkeressem a sötétben, amikor valami a kezembe akadt. Nem a telefonom volt, fa szerű, doboz formája volt. Kihúztam és tovább kerestem a telefont, ami nem sokkal később meg is lett.

Rávilágítottam a tárgyra amit találtam és valóban egy ládika volt. Nem tudom megmondani miért, de úgy éreztem, hogy ezt nekem nem kellett volna megtalálnom, mintha valami titkos tartalma lenne és éreztem, hogy kinyitatlanul vissza kellene tolnom az ágy alá. Néztem még egy darabig, majd kinyitottam. Nem volt rajta zár, gondoltam, ha valami fontos lenne, akkor lezárnák.

Egy másodperc alatt tudatosodott bennem mit látok és azt éreztem, hogy az egész nap elfogyasztott étel és ital mindjárt a padlón landol. Huszonéves lányokról voltak fényképek, teljesen pucéran, mindenféle segédeszközzel, mindenféle pozícióban. Nem szeretném ezt részletezni, vélhetően bizonyos oldalakon mindenki látott már hasonlót, de ezek Polaroid képek voltak. Tehát ezeket személyesen készítették és vélhetően a leendő apósom volt az elkövető. Tudtam, hogy nem bűncselekmény, tényleg huszonéves lányok voltak, szemmel láthatóan önként vállalva ezeket a képeket, mégis, undorodtam az egésztől. A párom tudja ezt? És az édesanyja? Mikor csinálta ezt? Tart-e még? Kérdések milliói cikáztak át az agyamon és arra gondoltam, hogyan fogok én ennek az embernek másnap a szemébe mosolyogni.

Hallottam, hogy a párom jön fel a lépcsőn, nem volt kedvem beszélgetni. Gyorsan visszacsuktam a dobozt, visszatettem a helyére, bemásztam az ágyba és alvást színleltem. Egész éjjel nem tudtam aludni, reggel pedig rosszullétre hivatkozva megkértem a párom, hogy induljunk hamarabb. Mindenki sajnálkozott, köszönésnél pedig meg akart ölelni a párom édesapja, de elhárítottam, mondván nehogy megfertőzzem. Fellélegeztem amikor végre eljöttünk onnan.

Egy életre megbántam a kíváncsiskodást és azt, hogy benéztem az ágy alá azon a napon. Az apósom egy jó ember, aki mindig szépen bánt velem és becsülettel felnevelte a fiát, akiből szintén remek ember lett, most mégis azt érzem, hogy soha többé nem akarok vele találkozni. A legrosszabb pedig, hogy ez egy olyan titok, amit még a párommal sem oszthatok meg, akinek előbb utóbb gyanús lesz, hogy miért hagyom ki a családlátogatásokat.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.