Reagált a rossz hírbe hozott Bács-Kiskun vármegyei étterem: rendőrt akartak hívni, az a nő egy igazi átokfajzat volt

Reagált a tegnapi cikkünkben közölt olvasói levélre az étteremvezető, elmesélte a saját szemszögét, köszönőviszonyban sincs a két történet:

Üdvözlöm Önöket, Tisztelt Promotions.hu szerkesztőség!

Tegnapi napon küldte át nekem az egyik alkalmazottam az Önök oldalán megjelent levelet, melyet egyik vendégünk a befeketítésünk szándékával küldött el Önöknek, szeretném, ha az éttermünk válaszát is megjelenítenék, mivel korántsem így történt az eset, ahogy a hölgy leírja. A háromtagú család bejött, helyet foglaltak és valóban szép számmal voltak vendégek az étteremben. A pincérünk, ahogyan az ilyenkor szokás, odament az asztalukhoz és fel szerette volna venni a rendelést, amikor a gyermekük éktelen sírásba kezdett, a szülők pedig nem sok igyekezetet tanúsítottak aziránt, hogy megnyugtassák.

A levelet, melyre az étterem válasza érkezett, itt olvashatjátok:

A pincér felvette az italrendeléseket, majd visszament a konyhába. Többen jelezték, hogy az asztalukhoz szeretnének kérni a kiszolgáló személyzet egy tagját és diszkréten kérték, hogy valamit csináljanak a hangoskodó családdal. Ez nagyon kellemetlenül érintett mindenkit, hiszen a család (ekkor még azt hittük jóhiszeműen) is csak étkezni szeretett volna egyet, de a többi vendég igényeire is figyelnünk kellett.

A páros ekkor még mindig ignorálta a gyermek kétségbeesett sírását, nyilván azt hitték, ha nem foglalkoznak vele elmúlik. Ekkor többen a fizetés és a távozás mellett döntöttek. Mivel ez nekünk ebédidőben igen nagy bevételkiesés, így azt a döntést hoztuk, hogy mielőtt bármit is felszámolunk nekik, először a családdal beszélünk. A rendelés felvételét végző pincér odament és halkan, csendesen megkérte őket, próbálják meg a gyermeket csitítani, mivel az összes vendégünk számára élvezhetetlen így a pihentetőnek szánt ebéd. Az édesanya ekkor minősíthetetlen stílusban kezdett el beszélni az étterem alkalmazottjával, panaszkönyvet kért (melyet természetesen átadtunk, de nem írt bele semmit), úgy tűnt, mintha nem a tőlünk rendelt pohár bor lenne az első, amit aznap ivott, a viselkedése és a beszéde kicsit zavart volt.

Ekkor egyértelmű volt, hogy nekik kell távozniuk: hangsúlyozom, a pincérünk nem mondott neki semmi sértőt, nem hangzottak el olyan mondatok, melyeket a tegnapi levélben írt a vendégünk. Végig udvarias, kimért és határozott volt, egy ponton azonban világos volt, hogy a rendőrség segítségét kell kérnünk, ha nem távozik. A nő vállalhatatlan üvöltözésének a férje vetett véget, aki egészen addig csendben figyelt, de egy ponton ő is a távozásra szólította fel a feleségét, aki vele is ordenáré hangnemben beszélt. Ezután elnézést kértünk a még ott maradt vendégektől és próbáltuk folytatni a napot, azonban az utcáról még behallattszottak a nő szidalmai.

Remélem az itt leírták tisztázták az éttermünket és minden kedves vendéget megkérünk, hogy ne viselkedjenek (ahogyan a "hölgy" fogalmazott) igazi Karenként, hanem tartsuk tiszteletben a dolgozókat és a többi vendéget is.

Ez pedig már az én saját véleményem:

Mivel sajnos a legtöbb ember még mindig annak az ezer éves, ósdi felfogás mentén él, hogy a vevőnek mindent szabad, a vendégnek pedig mindig igaza van, így hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az étterem álláspontja közelíti meg jobban a valóságot. Az biztos, hogy rengetegen rosszul viselik a síró gyermek hangját, nem véletlen, hogy a legprofibb zajszűrős fülhallgatók egyik legfontosabb tesztje, hogy ezt ki tudja-e szűrni, mivel evolúciósan is úgy lett kialakítva a gyereksírás, hogy mindenhol, mindenhonnan meghalld. Rémesen kellemetlen tud lenni egy ebéden, ne adj isten egy több órás repülő, vagy buszúton, ha végig ezt hallgatja az ember, nem elvárható több tíz, vagy száz embertől a vég nélküli tolerancia és bizony néha elszakad a cérna. Ne felejtsük el, hogy egy étterem, vagy bármilyen szolgáltató dönthet úgy, hogy nem szeretné, ha náluk költenéd a pénzt, így amennyiben udvariasan történik a felkérés, diszkréten és nem lejárató jelleggel, akkor érdemes megfogadnunk a kérést és elhagyni a helyet.

Ti mit gondoltok? Ki hibázott?