A Fekete-tenger partján magyarul beszélnek, mégsem értenéd mit mondanak: a különleges nyelv mindenkit elvarázsol, hogyan lehetséges?

Nagyjából Árpád vezér bejövetele és a honfoglalás óta a magyarság otthona a Kárpát-medence. Bár a történelem viharai miatt magyarok élnek a világ minden szegletében, azért honfitársaink túlnyomó többsége még mindig itt, Európa közepében él. 

A magyarság viszonylag homogén nemzetnek mondható: egy nyugati végen élő ember elég könnyűszerrel el tud beszélgetni egy keleti részen élővel, bizonyos kifejezések esetén elképzelhetőek lokális verziók, de mindenki ugyanazt a nyelvet beszéli.

Azt viszont már nem sokan tudják, hogy van egy magyar közösség, aki a Kárpátokon túl, a Fekete-tenger partján él: egy moldvai csángó közösség. Jelenlétük több kitelepülési hullám eredménye: a 18. században a bécsi udvar komoly átszervezéseket akart végrehajtani a régióban, aminek része volt a székelyek addigi katonai kiváltságainak megszüntetése is. A székelyek ennek nem különösebben örültek, ennek az ellentétnek a kicsúcsosodása volt a madéfalvai veszedelem néven elhíresült eset, amikor Mária Terézia emberei mintegy 200 székelyt öltek meg, köztük férfiakat és gyerekeket is - a csángók innen menekültek egyre keletebbre.

A csángó közösségekben nem volt nyelvújítás, sem nemzeti eszmeiség - amikor ezek a dolgok a 19. században Magyarországon végbementek, ők nagyon messzire, zárt közösségben éltek. Az 1920-as években a moldvai területeken élő csángók ajánlatot kaptak a román államtól: költözzenek az elnéptelenedett Fekete-tenger mellett található Konstanca-megyei területre, cserébe kapnak földet.

Először 3 férfi indult útnak, akik házakat építettek, akiket majd 50 család követett. A település neve Ojtuz, ma körülbelül 500 lakója van, akik a magyar nyelv egy igen archaikus változatát beszélik, Vujity Tvrtko kalandor-riporter pár éve meglátogatta a közösséget, amiről videóriportot is készített, akinek köszönhetően az egész ország megismerhette a kis közösséget: