Tizenöt éve, hogy a Liverpool csodát tett az AC Milan ellen Isztambulban

Mivel a labdarúgás nagyban szubjektív, így nehéz erről a sportról objektívan nyilatkozni. De talán nem tévedünk akkorát, ha azt írjuk, hogy a Bajnokok Ligája 1992 óta íródó történetében a 2005-ös isztambuli Liverpool–AC Milan volt az egyik legizgalmasabb finálé. A két csapat ugyanis olyan mérkőzést játszott, amelyet napjainkig nehezen lehet elfelejteni, főképp annak, aki élőben követte a történéseket.

„Nem vagyok futballszakértő, de úgy tűnik számomra, hogy az a csapat, amely fehér mezben van, jobban játszik, mint a vörös mezes csapat”

– írta a Guardian felületén 2005. május 25-én Wayne Gillespie.

Negyvenöt perc eltelte után kétségtelenül igaza volt Gillespie-nek, hiszen a fehérben játszó AC Milan 3:0-ra vezetett, Maldini egy és Hernan Crespo két góljával. Majd jött a második félidő és a feltámadás. Előbb Gerrard jelezte az 54. percben, hogy a Liverpool nem adta fel a mérkőzést, majd öt perccel később (Smicer és Xabi Alonso góljainak köszönhetően) már 3:3 állt a kijelzőn.

A mérkőzésnek több olyan pontja is van, amiről érdemes röviden megemlékezni:

• ezek közül az egyik az, amit az akkori brazil válogatott Kaka művelt az AC Milan harmadik gólja előtt. Előbb úgy fordult le Gerrardról, mintha az angol ott se lett volna, majd olyan passzt adott Crespónak, amelyet tényleg csak a legnagyobbak tudnak.
• Xabi Alonso tizenegyese. S, hogy itt mire hívnánk fel a figyelmet? Nos arra, hogy valaki egy elsőre elrontott tizenegyes után nem sopánkodik, hanem azonnal reagál és olyan magabiztosan lövi fel a kapus feje fölé a labdát három méterről mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna Teszi ezt egy Bajnokok Ligája-döntőjében, 2:3-as állásnál.
• a hosszabbítás második félidejében kihagyott Shevchenko-helyzet. Ugyan nincs erről hivatalos gyűjtés, de hogy ez volt az egyik legnagyobb helyzet, amit BL-döntőben valaha kihagytak – az szinte biztos.