Törött gyerekbútort akartak rájuk sózni a nagyváradi bútorboltban, az életveszélyes berendezés mellé majdnem nyaklevest is kapott a kedves vevő

Egy elkeseredett családanya osztotta meg szomorú élményét, aki egészen Nagyváradig ment, hogy kisfiának megvegye álmai bútorát, de csak csalódás jutott neki, illetve nem kevés elpazarolt benzinpénz:

A férjem is írni akart nektek, de azt hiszem én kulturáltabban meg tudom fogalmazni azt, hogy mi történt, az ő szavaival kétlem, hogy megjelenhetne a történetünk, amiből szeretném, ha sokan tanulnának. Megértem az indulatát, én is feldúlt vagyok, álmomban sem gondoltam volna, hogy valaki ilyen aljas átverésre képes, ráadásul gyermekek, család ellen.

A kisfiamnak minden vágya egy autós ágy volt, ám ezek a fajta bútorok igen borsos áron mennek, mint manapság minden. Ezért is örültem nagyon, amikor egy internetes piactéren megláttam azt az ágyat, amit a kisfiam már születésnapjára, mikulásra és karácsonyra is kért, kifejezetten jó áron.

Egy nagyváradi bútorbolt volt az eladó, le is beszéltem velük, hogy a hét végén elmennénk a kiszemelt darabért, kedvesek, közvetlenek, segítőkészek voltak.

El is indultunk a családdal, kamasz lányunkat is vittük magunkkal és kifejezetten jó hangulatban, izgatottan telt az út, mert akárhogy próbáltam titkolni, a kisfiam rájött, hogy mi lesz a meglepi és egész úton csak erről tudott beszélni. Elég sokat utaztunk, autóval, tehát tele kellett tankolnunk a kocsit, amivel a mostani árak mellett kifejezetten takarékoskodni szoktunk, de még így is bőven megérte a kiságy árát nézve. Oda is értünk, megtaláltuk a boltot és ekkor jött az első meglepődés: inkább egy raktárhelyiségnek tűnő garázs volt, ami elsőre nem nyújtott túl bizalomgerjesztő látványt.

Viszont messziről virított a kiságy élénk színe, így azt gondoltam, hogy az első benyomásomat félretéve, erre fogok koncentrálni. Tudták miért jövünk, már vártak is minket és tették volna be a kocsinkba a bútort. Én jeleztem, hogy előbb azért szeretnénk rá vetni egy-két pillantást és itt kezdett megváltozni a hangnem.

Az eladó szemforgatva jelezte, hogyha most átb*sztuk és nem vesszük meg, akkor nagyon ideges lesz, mert mások is jelentkeztek. Ezen már eléggé felhúztuk a szemöldökünket, hiszen kultúr ember nem beszél így, de a kisfiam már ott zsizsegett az ágy körül, így még ezt is elengedtük a fülünk mellett. Azonban hamar kiderült, hogy átverés áldozatai lettünk: a fa több helyen el volt törve, ha ezen egy kisgyermek ugrál, vagy akár csak intenzívebben fordul egyet, akkor leszakad. A festék is több helyen le volt pattogva, nem volt szép állapotban. Összenéztünk a férjemmel és nagyot nyeltünk. Tudtuk, hogy ezt így nem fogjuk megvenni. Egy gyerekszobabútor elsőszámú és legfontosabb ismérve, hogy biztonságos és kellően strapabíró, ezt pedig, amilyen állapotban volt, nem biztos, hogy meg tudtuk volna javítani.

A férjem egy nagy levegővétel után közölte, hogy nem kérjük és elkerülve a további konfliktust betessékelt minket a kocsiba. A kisfiam nem egy hisztis gyerek, de éktelen sírásba tört ki, ölelte az ágyat, alig tudtam lefejteni róla. Félfüllel hallottam, hogy az eladó hihetetlenül agresszív lett, azt mondta az ilyen mocskokat mint mi meg kéne verni, miért szórakozunk az ő pénzével, meg idejével és ha ennyire finnyásak vagyunk, akkor nem kéne ruppótlannak lenni, aztán meg lehetne venni boltba, újonnan.

Nagyon megalázó volt, a férjem is még válaszolt valamit, majd beült a kocsiba és elhajtottunk. A kisfiam azóta vigasztalhatatlan, nem érti, hogy miért nem kapta meg a bútort, mikor olyan sokat utaztunk érte és azt hajtogatja, hogy neki törötten is jó lett volna. Megszakad érte a szívem. Arról nem is beszélve, hogy a benzinpénzt sem fizeti nekünk senki vissza.