A híres francia Napkirály nem volt válogatós a szexben, egy félszemű nő vette el a szüzességét

Az 1638 és 1715 között regnáló XIV. Lajos francia király teljhatalmú ura volt országának és meghatározó uralkodója egész Európának. A Napkirálynak nevezett férfi 72 évig ült a trónon, és ez idő alatt nem sokan akadtak, akik szembeszegültek volna az akaratával.

Vajon hogyan viszonyult egy ilyen ember a nőkhöz? Elvileg bárkit, bármikor megkaphatott, és valóban rengeteg szeretővel büszkélkedhetett, miközben jó keresztény módjára házasságban élt, és csupán első felesége 1683-ban bekövetkezett halála miatt nősült meg másodjára is.

A történelem feljegyezte, hogy a szüzességét édesanyja, Ausztriai Anna királyné hathatós közbenjárására vesztette el. Ő volt ugyanis az, aki az egyik udvarhölgyét a 14 éves fiatalemberhez küldte, hogy essenek túl a kellemes beavatáson. Nagyjából ebben az időszakban tapasztalta először a fejlődésben lévő fiú, hogy rendszeresen „nagy mennyiségű folyadék” távozik a testéből. Ezt inkább nem részletezzük…

A közel 40 éves hölgy alighanem gyakorlott és tapasztalt volt, még ha nem is túl szép: az egyik szeme hiányzott, de ez Lajost valószínűleg kevésbé zavarhatta. A királyné alighanem úgy gondolkodott, hogy Catherine Bellier esetében nem áll fenn az a veszély, hogy az ifjú herceg beleszeret, ami később még nagy perpatvart okozhatott volna az udvarban.

Nehogy azt higgyük, hogy csupán egyszeri összebújásról volt szó, a korosodó udvarhölgy ugyanis két éven keresztül okítgatta Lajost. Miután pedig megosztotta vele minden tudását, érdemei elismerése mellett nyugdíjazták: egy kastélyt és egy udvarházat is kapott odaadó szolgálatáért.

Trónra kerülését követően az új király nem akarta veszni hagyni keservesen megszerzett tudását, és valóságos Casanovaként viselkedett. Ekkor már régens édesanyja eleresztette a kezét, Lajos pedig belevetette magát az udvari életbe. 20 évesen lett először igazán szerelmes, Marie Mancini rabolta el a szívét.

Később is szívesen tartott szeretőket, közéjük tartozott például Madame de Montespan, akit Lajos nem szégyellt akár a szolgák szeme láttára is leteperni. Nem volt kényes arra, hogy ágyban hancúrozzon, egy kanapé vagy egy ajtónyílás is tökéletesen megfelelt számára az együttlétekhez. A feljegyzések szerint nem sok időt szánt a szexre, általában gyorsan elérte célját, és már folytathatta is birodalma kormányzását.