Stendhal-szindróma: a művészet szépsége beteggé tesz bennünket?

Körülbelül 2 évvel ezelőtt egy hír járta be a nemzetközi sajtót, amely arról szólt, egy férfi szívrohamot kapott, miközben megcsodálta Sandro Botticelli reneszánsz művész híres Vénusz születése című festményét, amely az firenzei Uffizi Képtárban található, Olaszországban.

Az újságok és hírportálok már akkor arról számoltak be, hogy a férfi nem véletlen egybeesésként kapott szívrohamot épp a híres festmény előtt, hanem a mű megdöbbentő szépsége okozta a szívinfarktust.

^{Forrás: PixaBay}

Miért állították ezt a lapok, és egyáltalán lehetséges egy ilyen jelenség?

Bár elsőre furcsa felvetésnek tűnhet, a művészet elsöprő ereje okozta rosszullétek történelme egészen hosszúra nyúlik vissza. A Stendhal-szindrómának elkeresztelt jelenséget egy olasz pszichiáter, Graziella Magherini fogalmazta meg először 1989-ben, azonban már a 19. századtól kezdve ismeretesek olyan anekdoták, amelyek a nagy műalkotások emberi pszichére gyakorolt rendkívüli hatását írják le. 

A legtöbb Stendhal-szindrómás esetet egyébként Firenzében jegyezték fel. A jelenség a nevét a 19. századi francia íróról, Stendhalról kapta, aki 1817-es, firenzei látogatása során váratlanul rosszul lett a Santa Croce templom műalkotásaitól. Az esetet egyébként Stendhal részletesen leírta a Nápoly és Firenze: Utazás Milánóból Reggióba című könyvében. 

A szindróma csak a turistákat érinti?

A Stendhal-szindróma nagyjából úgy határozható meg, mint az emberi kéz által alkotott esztétikai szépséggel szemben tapasztalt pszichoszomatikus (mentális és fizikai) válasz. 

Magherini az alábbi tüneteket azonosította azoknál az embereknél, akik nagy valószínűséggel Stendhal-szindrómában szenvedtek:

a hangok vagy a színek megváltozott érzékelése; a bűntudat vagy az üldözöttség fokozott érzete; depressziós szorongás; alkalmatlanságtól való félelem, vagy éppen ellenkezőleg, az eufórikus mindenhatóság érzése; pánikrohamok és a fokozott szorongás fiziológiai tünetei, például mellkasi fájdalom 

Egy 2019-ben adott interjújában Magherini továbbá azt is megjegyezte, hogy tapasztalatai szerint 

„a Stendhal-szindróma olyan jelenség, amely kizárólag a külföldi turistákra vonatkozik.”

^{Michelangelo Dávid-szobra Firenzében. Forrás: PixaBay}

A Stendhal-szindróma egy valóban létező rendellenesség?

Bár Dr. Magherini a Stendhal-szindrómát valódi pszichiátriai jelenségként értékelte, a témával kapcsolatos jelenlegi kutatások újabb áttekintései azt mutatták, hogy nincs elég meggyőző bizonyíték arra nézve, hogy ez a rendellenesség valóban létezik 

– olvasható a medicalnewstoday.com oldalán.

Ettől függetlenül a Stendhal-szindróma állítólagos esetei továbbra is újra és újra a címlapra kerülnek.

A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy azoknál az egyéneknél, akik hajlamosak a mentális betegségekre, a művészettel való érintkezéssel kapcsolatos tapasztalatok kölcsönhatásba lépnek a már meglévő tünetekkel. Tehát az állítólagos szindróma nagyobb eséllyel jelentkezik azoknál az embereknél, akik egy már meglévő mentális betegségben szenvednek.

Míg ez a szindróma kifejezetten a Firenzébe látogató turistákat érinti, a kutatók hasonló tüneteket figyeltek meg a Párizsba vagy Jeruzsálembe utazó turistáknál.

Egy 2004-ben közzétett francia tanulmány szerint 1988 és 2004 között 63 Párizsban járt japán turista került kórházba. 

Ezeknek a turistáknak pszichiátriai kezelésre volt szükségük, miután különféle téveszmék vagy paranoia alakultak ki náluk, amelyet látszólag a csalódás okozott.

Az az iránt érzett csalódás, hogy Párizs nem az a tökéletes, idealizált város, az álmodozók földje, mint amit elképzeltek – ezt a jelenséget ma már Párizs-szindrómának nevezik.

Egy másik kapcsolódó jelenség a Jeruzsálem-szindróma, amely a turisták vallási izgalma által alakulhat ki, mikor meglátogatják a Jeruzsálemben és a környékén található szent helyeket.

A szindróma tüneteként a látogató átmeneti ideig azt hiheti, hogy ő egy fontos történelmi alak, például maga a Megváltó.

A Stendhal-szindrómához hasonlóan azonban a Párizs- és a Jeruzsálem-szindrómát sem tartják önálló mentális betegségnek. Az orvosok mindkét állapotot egy krónikus mentális betegség súlyosbodásaként és nem átmeneti pszichotikus epizódként értékelik.

A pszichológiai vagy pszichiátriai jelenségen túl a Stendhal-szindróma arra is felhívja a figyelmet, hogy talán érdemes lehet átértékelnünk a körülöttünk lévő világgal való kapcsolatunkat, valamint az azzal kapcsolatos elvárásainkat.