Megalázó helyzet a drága balatoni étteremben, sírva távozott a vendég

Boglárka majdnem kiugrott a bőréből, amikor kishúga felkérte, hogy szervezze meg a lánybúcsúját. Azonnal belevetette magát a szervezésbe és a legapróbb mozzanatot is megtervezte, egy dologgal azonban nem számolt. Levelét változtatás nélkül közöljük:

Kedves Promotions.hu! Szeretném elpanaszolni azt a szerintem elfogadhatatlan helyzetet, ami megtörtént velem és sajnos jó néhány ismerősömmel. A húgom engem kért fel a lánybúcsúja megszervezésére. Szerintem ez egy testvérnek hatalmas öröm, de nyilván felelősség is, hiszen szerettem volna, ha ez a "nagy nap" tökéletes lesz neki és az ismerőseinek is. Szerencsére mindenkivel könnyen szót értettek, hallgattak rám és egy olyan konstrukciót választottunk, ahol nem egy napba kell belesűríteni minden élményt: három nap két éjszakát foglaltam le egy nagyobb balatoni ingatlanban. Egyrészt még nincs szezon, így kifejezetten kedvező árun tudtuk ezt megtenni, másrészt pedig tudom, hogy igyekeznek idecsábítani a turistákat ilyenkor is, így több vendéglátóipari helyszín is nyitva volt, vásárolni is tudtunk, tehát minden adott volt egy kis kikapcsolódáshoz.

Minden rendben zajlott, majd a második este szerettünk volna elmenni az általam kiszemelt balatoni étterembe.

Csodás a kora tavaszi Balaton, fantasztikusan éreztük magunkat, az első este játékok, beszélgetés, bográcsozás, iszogatás volt a program, a második napra terveztük a tevékenyebb programokat, amelynek része volt az is, hogy estére foglaltam az egyik nívós étterembe. Szépen felöltöztünk, megérkeztünk az asztalfoglalásunk időpontjára. Azonnal jöttek elénk, odavezettek az asztalhoz, majd jó időre mintha elfelejtkeztek volna rólunk. Mivel én voltam a szervező, így magaménak éreztem a felelősséget is a dolgok intézésére. Jeleztem a pincérnek, hogy szeretnénk egy étlapot és egy itallapot, mire ő az asztal közepén álló szalvétatartóra bökött, melybe gyönyörűen belefaragva volt egy qr-kód és közölte, hogy ott tudjuk megnézni.

Igen ám, de ezzel volt egy kis probléma: telefon nélküli napot tartottunk. Ergo mindenki otthon hagyta a mobilját, hogy igazán az élményre tudjunk koncentrálni. Itt még jót nevettünk a történteken, nem rontotta el a kedvünket a kis kellemetlenség. Ismét intettem a pincérnek és elmagyaráztam a helyzetet, majd közölte, hogy nincs papír alapon menüjük és ő sem tudja az egészet fejből elmondani, de szerez egy telefont a konyháról és adjuk körbe azt. Itt már kevésbé volt őszinte  mosolyunk, mert értem én, hogy ma már hozzá van nőve az emberhez a telefon, de tényleg, nincs kézzel megfogható, vendégnek kiadható étlap egy balatoni étteremben?

Nagy nehezen kaptunk egy telefont, amit körbe adtunk és sikerült rendelnünk.

A pincér egyre kevésbé volt készséges és a kiszolgálás színvonala is hagyott kivetnivalót maga után, főleg az árakat nézve, de mindenki igyekezett magában tartani az elégedetlenségét, hiszen ez mégis csak egy lánybúcsú volt, ahol nem a zsörtölődésé és az egyéni sérelmeké a főszerep. Az este végére kezdett jó hangulatunk lenni, megvacsoráztunk, fogytak az italok, majd záróra előtt nem sokkal jeleztük, hogy akkor fizetnénk. Az igazi problémák itt kezdődtek. Jelezték, hogy csak bankkártyás fizetés lehetséges és a számlát nem tudják osztani. Majdnem elsüllyedtem szégyenemben, ugyanis sejtettem, hogy senkinek nincs egybe ennyi a kártyáján, ráadásul többen készpénzzel érkeztek, hiszen elvileg az is egy valid fizetőeszköz, legalábbis tudtommal. Igyekeztem húgomat az utolsó pillanatig kihagyni ebből az egészből, de mivel nem volt nálunk telefon, nem tudtunk egymásnak utalni és tudtam, hogy neki ott van a kártyáján a nászajándék, amit az anyósáéktól kapott az esküvőre. Nem kertelek, végül a menyasszony fizette ki a számlát mi pedig majdnem felrobbantunk a dühtől, főleg hogy a pincér még szemtelenül meg is kérdezte, hogy sikerült-e akkor megegyezni. A húgom sírva jött ki az étteremből, hogy mégis hogy viselkedhettek velünk így, én pedig azt éreztem, hogy teljesen kudarcot vallottam. Az aznap esténk már nem éppen ünnepi hangulatban telt. A szálláson természetesen mindenki kifizette a rá eső részt, de az utolsó napunk és a másnapi indulás ezzel kuka volt. A 21. században van pofája ezt valakinek vendéglátásnak nevezni? Gratulálok.