Te voltál a csúcs a Conan, a barbárban - Stallone magyarul osztotta ki ellenfelét

Aligha volt olyan videótéka-rajongó család a 90-es években, amelynél legalább egyszer sem fordult volna meg a 80-as évek végének egyik utolsó nagy durranása, a Tango és Cash. Az igazi zsaruhaver-mozik fénykorában született akcióorgia egy mára már letűnt klasszikus időszak korántsem hibátlan (sőt, azoktól hemzsegő) darabja. Ebben az alkotásban minden megvan, ami egy olyan hollywoodi B-filmtől elvárható, amely kikapcsol és a tartalma ellenére békés nosztalgiára kárhoztat. 

Két zsaru, aki nem csak tettekben, hanem szavakban is erős. Egy bombázó. Egydimenziós gonoszok, akiket csak gyűlölni lehet.

A jófej rendőrkapitány. A csúnya igazságszolgáltatás. A börtönök halálos világa. Minden robbanás elől el lehet szaladni, még ha majdnem atomvillanásról is van szó. És ne felejtsük el az igazi aduászt, ami mára teljesen kikopni látszik: a feszített tempójú vágás, és alig több, mint másfélórás játékidő. 

Bizony, a mai, hólyagot próbára tevő 2-3 órás műanyagszagú eposzok korában nehéz elképzelni, hogy miként lehetett megmutatni egy épkézláb történetet egy focimeccsnyi intervallumban. Nos, persze a Tango és Cash alkotóinak is majdnem beletört a bicskája, hiszen több rendező és író is igyekezett javítani (rontani?) a minőségen. Szerencséje a producereknek három emberrel volt csak igazán. Sylvester Stallone és Kurt Russel, mint a film sztárjai a nehézségek ellenére is roppant lelkesen álltak a forgatáshoz. Játékukon érződött, hogy felszabadultak voltak.

Sőt, évekkel később kiderült az is, hogy nem más segített a forgatókönyv és a szövegkönyv kipofozásában, mint a mozi egyik gonoszának, Requinnek az alakítója. Brion James színész ugyanis bár távolról sem számított ismert színésznek (azért feltűnt olyan kasszasikerekben, mint az Ötödik elem vagy a Szárnyas fejvadász), de hatalmas filmes és sorozatos tapasztalata volt. Így hát James is besegített az írásban, és lett végül utólagos kasszasiker a film.

A Tango és Cash ugyanis nem robbantotta fel a mozikasszákat, ám az utólagos forgalmazással megtalálta a saját újtját a nézők és az akciórajongók szívéhez.

Külön öröm, hogy Magyarországon már 1990-ben elkészült az első, és szerencsére eddig utolsó szinkron a zsarukalandhoz. Kurt Russelt a zseniális Hegedűs. D. Géza, míg Sylvester Stallone-t a szokásos "párja, Gáti Oszkár szólaltatta meg. Utóbbi karakterének, vagyis Tangonak a húgát, az ekkor még ismeretlen és zsenge Teri Hatcher alakította. Őt pedig az ekkor még szintén csak 24 esztendős Hegyi Barbara fordításában élvezhettük. Élvezhettük, ugyanis a két rendőr börtönös szökését követően Hatcher egy eszetlenül erotikus táncot ejt meg a munkahelyén. A remek snitt után persze igen nagy kontrasztot, de legalábbis humoros fordulatot jelentett Kurt Russel nővé változtatása.

Nem szeretnék olyan filmajánlót írni, ahol túl sok fordulatot, és poént árulunk el, ám egy hétköznap esti filmezéshez keresve sem ajánlhatnánk megfelelőbb mozit. A Tango és Cash rövid és pörgős, telis tele van a zseniális magyar szinkronnak köszönhetően olyan beszólásokkal, melyeket még ma is felidézhetünk. 

És végül itt a címben megejtett beszólás: