Ettől a pszichothrillertől tátva marad a szád és kétszer meggondolod, kiben bízhatsz legközelebb

A történet mélye: egy udvariasság, amely csapdába ejt 

Ben és Louise Dalton, egy jómódú amerikai pár, lányukkal vakációzik Olaszországban. Ott ismerkednek meg Paddyvel és Ciarával, egy brit párral, akik könnyedségükkel és karizmájukkal azonnal lenyűgözik őket. A két család között barátság szövődik, majd jön a spontán meghívás: töltsenek el együtt egy hétvégét Paddyék vidéki kúriájában.

Ami elsőre csupán kellemes vidéki pihenésnek tűnik, hamar feszengő csendekkel, kényelmetlen pillanatokkal, furcsa megjegyzésekkel és egyre baljósabb gesztusokkal telítődik.

Ahogy telik a hétvége, a vendégek egyre tanácstalanabbul figyelik a szokatlan pillanatokat, a túlságosan hosszan tartó csendeket, a látszólag véletlen, mégis kínosan pontos megjegyzéseket. A házigazdák mosolya már nem a barátságosnak vélt vendégszeretetet érzékelteti, inkább a fenyegetően szelíd borzongás fut végig a néző hátán – mintha valamit rejtegetnének. A légkör egyre sűrűbb, a bizonytalanság már szinte tapintható, szinte vágni lehet a levegőben, hogy valami nem stimmel a családi idill körül.

Az Amazon kínálatában elérhető film pontosan ezt a rettegett pillanatot ragadja meg: amikor a jó modor és a társadalmi elvárások már nem védelmet, hanem csapdát jelentenek, és amikor rájössz – nem maradt más lehetőséged, csak végignézni, ahogy a barátságosnak hitt szomszédok lassan, megállíthatatlanul felfedik valódi arcukat – lassan de biztosan, de bekebelezik a családtagokat.

McAvoy, ahogy még nem láttuk

James McAvoy ismét elképesztő átalakuláson megy keresztül. A Szádra Ne Vedd című filmben Paddy karakterét alakítja – egy látszólag sármos, laza fickót, aki valójában kiszámíthatatlan, manipulatív és mélyen nyugtalanító személyiség a produkcióban.

A színész elmondása szerint szándékosan hagyta ki  a dán eredeti alkotást, hogy ne befolyásolja a saját interpretációját. A választás végül telitalálatnak bizonyult. McAvoy alakítása egyszerű szerepből fokozatosan sötét, rétegzett és hátborzongató karakterrajzzá formálódik. – úgy formálja meg a karaktert, mintha valóban belülről épülne fel benne a változás, és ez a néző számára is végig átélhető marad. – szinte fizikailag érezni lehet, ahogy Paddy karakterében a sárm, a közvetlenség és a férfias könnyedség alatt lassan felszínre tör a  torz és fenyegető gyilkos.

McAvoy színészi jelenléte hipnotikus: egyik pillanatban még a kedvesség álcájában tetszeleg, a következőben pedig már érzéketlen, manipulatív ragadozóként figyel. Ahogy a mosoly szöglete megváltozik, ahogy a tekintet elidőzik, úgy válik egyre nyugtalanítóbbá minden gesztusa. Mintha egy finoman adagolt méreg terjedne szét a jelenetekben – lassan, de megállíthatatlanul.

A valóság ihlette, a rémálom és félelem építette

A film alapötletét Christian Tafdrup dán rendező egy személyes élményéből merítette: egy toszkánai nyaraláson ismerkedett meg egy holland párral, akiktől egy barátságos gesztust követően később meghívást kapott. Bár a valóságban sosem történt semmi zavarba ejtő szituáció, a gondolat mégis befészkelte magát a fejébe: mi lett volna, ha elfogadja a meghívást?

Ez az egyszerű, hétköznapi helyzet indította el azt a lavinát, amely végül a 2022-es dán filmhez, majd annak amerikai változatához vezetett. A Szádra ne vedd remake okosan átdolgozza az eredetit: bár a thriller alapmotívumai megmaradnak, a nihilizmus helyett inkább pszichológiai mélységek, társadalmi elvárások és a jó modorba csomagolt erőszak kerül a fókuszba. A dráma így nemcsak félelmetes, hanem zavarba ejtően ismerős is lesz.

Egy ártatlan meghívás – semmi több. Mégis ebből a banális, ismerősen udvarias helyzetből nőtt ki az a nyomasztó történet, amely először a 2022-es dán eredetiben, most pedig az amerikai remake-ben bontakozik ki. A Szádra ne vedd újragondolja az alapanyagot: a rémület helyett most a lelki terror finoman adagolt impulzusa dominál.

A történet a jómodor látszatán keresztül beszél az elfojtásról, az udvariasság álcájában megbúvó agresszióról, és arról, milyen könnyen válunk foglyává saját társadalmi beidegződéseinknek. A film attól igazán hátborzongató, hogy amit látunk, az ismerős szituációban öltött testet az alkotásban – túlságosan is ismerős helyzetben.

Három platform, három vélemény: így teljesít a „Szádra ne vedd” a nézőknél és a kritikusoknál

A film az IMDb-n 6.7-es értékelést kapott, ahol a nézők különösen James McAvoy alakítását emelték ki, ugyanakkor a történet tempója megosztotta a közönséget. A Metacritic-en 59 pontot ért el a 100-ból, a kritikusok szerint bár hatásos az adaptáció, nem tudja teljes mértékben visszaadni az eredeti sötétségét. A Rotten Tomatoes oldalán 67%-os kritikai értékelést kapott, míg a közönség ennél kedvezőbben, 72%-ra értékelte; sokan dicsérték a nyugtalanító hangulatot, de úgy vélték, a remake valamivel óvatosabban bánik a történet brutalitásával.

Nézői vélemények: légszomj és dicséret

Egy néző a következő gondolatok szerint fejtette ki véleményét a pszichológiai thriller kapcsán:

„Annyian utálják ezt a filmet, csak mert remake. Az eredetit nem láttam, de McAvoy miatt adtam neki egy esélyt. Azt kell mondanom, hogy az ellenzők tévednek. Ez a film lassan építkezik, nyugtalanító és rendkívül feszültségteli, a vége pedig robbanásszerű. McAvoy zseniális, ahogy egyik pillanatban még laza, sármos haver, a következőben már hátborzongató manipulátor, végül pedig teljesen őrült. A többiek is remekelnek, különösen a gyerekek. Mackenzie Davis erős karaktert alakít, és bár sajnáltam a férjét, megértettem, miért vonzódik Paddyhez. Voltak pillanatok, amikor szó szerint levegő után kapkodtam, máskor pedig nevettem – mert volt benne valami groteszkül vicces is. Egyszerűen odaszegezett a székhez.”

Egy további néző minden percét imádta a drámai alkotásnak:

„Zseniális film, végig a szék szélén ültem. Az egész történet végiggondolt, a karakterek hitelesek, az írás pedig kimagasló. A feszültség fokozatosan nő, és amikor beüt a horror, az tényleg üt. McAvoy monológjai hátborzongatóak, az energiája lehengerlő. Imádtam minden percét.”

A kedvesség álcája alatt – James McAvoy legfélelmetesebb karakterei

James McAvoy neve már régóta egyet jelent az átalakulásra képes színészi játékkal. A Split és Glass filmekben lenyűgöző precizitással formálta meg egy többszörös személyiségzavarral küzdő férfi különböző énjeit, a “Filth - Ötödik” című alkotásban pedig egy lecsúszott, mentálisan instabil rendőr bőrébe bújt. Az X-Men univerzumban ismét más oldaláról ismerhettük meg: ott Charles Xavier professzorként testesítette meg az intellektuális vezetőt és mentorfigurát.

Ajánlás: Thriller rajongóknak kötelező darab

Ez a film azoknak szól, akik szeretik a feszültséget, de nem azonnal robbanó thrillert várnak, hanem lassú, fokozatosan épülő pszichológiai nyomást. Azok számára, akik elgondolkodnak azon, hol húzódik a határ a megfelelés és az önvédelem között. Akik élvezik, ha egy történet kényelmetlen kérdéseket tesz fel a hétköznapi viselkedési normákról és ha egy színész képes egyetlen gesztussal is rettegést kelteni. 

A film 2024 szeptemberétől elérhető az Amazon streaming platform kínálatában, valamint több digitális és mozis forgalmazó kínálatában is megtalálható.

Az alábbi videóban látható a Speak No Evil - Szádra ne vedd előzetese: 

Forrás: TheGuardian