Kellemetlen jelenet a Séfek séfe stúdiójában: elszeretné Krausz Gábort Mikes Annától az egyik versenyző
Olvass tovább...
Azonnal ki kellene őket zárni a versenyből.
Robog tovább a Séfek séfe és egy versenyzőne búcsúznia kellett a konyhából. Gina távozott, aki utolsóként Odettel állt a séfek előtt, nekik sikerült a legkevésbé a séfek szájíze szerint megfőzni az ételt. A tányérok asztalra helyezése sem volt épp egyszerű: Odett egy ponton cserbenhagyta csapattársait és kicsit sem szimpatikus módon, összeomlást szimulált. Végül visszatért a versenybe, ám azzal az egész mezőny egyetért, hogy ennek a viselkedésnek nincs helye a konyhában.
Olvass tovább...
Műsorról műsorra erősödik az, ami sajnos a legelső válogató óta szinte tény: borzasztó rossz természetű szereplők jelentkeztek idén, akik még a séfek jól edzett idegrendszerét is kikezdik. Képtelenek csapatként működni, egyénieskedés és rosszindulatúskodás árnyékolja be a közös főzést.
A továbbjutó kimondásánál igen ambivalens jelenetnek lehetünk tanúi: Odett sírt, sajnálkozott a piros játékos kiesése miatt, majd azt is kifejtette, hogy szíve szerint átadta volna neki a helyét (erre egyébként tudtommal lenne lehetőség a műsorban). Gina elérzékenyültem búcsúzott Vomberg Frigyestől, míg a többiek abban reménykedtek (még a kékek is), hogy nem Odett tér vissza a konyhában.
A csalódásuk szemmel látható, Odett pedig behízelgő módon akarta elfeledtetni a többiekkel azt, ahogyan cserbenhagyta őket:
Gratulált a lánynak, majd elkezdte kioktatni arról, hogy mit jelent a csapatmunka és mennyire nem fair dolog így viselkedi egy oylan helyzetben, ahol mindenki egymásra számít.
Ezek után pedig valami olyan történt, ami a Séfek séfe történetében soha: Odettből azonnal előbújt az igazi énje és Pamelának sem kellett sok, aki a vitát egy olyan vállalhatatlan jelenettel zárta le, ami miatt a minimum az lenne, hogy azonnali hatállyal kizárják a játékból:
Lássu be, hogy egy normális világban mind a két nő baromi udvariatlan, kellemetlen társaságnak számítana: egyrészt senki nem szereti az okoskodást, főleg, ha nem is kért tanácsot az illetőtől. Másrészt nem fogdulunk el, grimaszolunk és mutogatuk a beszélgetőpartnerünknek, hanem végig hallgatjuk és a mondandója végén reagálunk rá, esetleg kifejezzük a nemtetszésünket. Az pedig már az abszolút nonszensz kategória, hogy valaki a földre köp a csapattársa elé, kérdéses, de sajnos egy pillanatnyi kétségem sincs afelől, hogy fogunk még látni ennél szégyenteljesebb pillanatokat is.
Olvass tovább...