Megölt egy embert, majd örökre eltűnt a 137 éves meteorit – A szakértők még mindig fogják a fejüket

Az Oszmán Birodalom a 17. századig érte el maximumát, és teljesítőképessége legfelső határát. A törökök ezt követően egyre inkább visszaszorultak, és hódításaik, gyarmataik elveszni látszódtak. Természetesen a konstantinápolyi központtal rendelkező szultáni hatalom nem fokozatosan, hanem hullámokban tört meg, és ez a folyamat egészen kitartott az első világháború végéig, amelyet követően a győztes hatalmas tulajdonképpen feldarabolták az egykor világhódító birodalom maradványait.

A 19. században már erősen látszódtak, hogy a polgárosodott nyugati hatalmak, és a korlátlan lehetőségekkel bíró cári Oroszország erőteljes kifejezéssel élve bedarálják a törökök hatalmat. Az Oszmán Birodalom az 1800-as évek első felében elvesztette olyan értékes gyarmatait, mint Görögország és Algéria. Később pedig kiugrott a széthullóban lévő birodalomból Bulgária, Szerbi, Montenegró, Románia és Örményország is. Sőt, a franciák Tunéziát, míg a britek Egyiptomot csapták le az erőtlen óriás, vagy, ahogy akkortájt hívták, „Európa beteg emberének” kezéről.

Még a szultáni állam utolsó évtizedeiben történt az emberiség történetének egyik legfurcsább halálesete.

Az egyetlen, dokumentált emberi halál, aminek okozója egy meteorit volt az Oszmán Birodalomban került feljegyzésre. A mai Irak területén esett meg az egészen megdöbbentő, és némiképp rejtélyes eset, Szulejmánija városa mellett. Már akkor készültek feljegyzések az esetről, természetesen török nyelvű levéltári iratok meg is őrizték az emlékeket. Ezeket bogarászták át a szakemberek, és mintha azt a bizonyos tűt keresték volna a szénakazalban.

A felderített és digitalizált leírás arról tájékoztat, hogy 1888. augusztus 22-én az esti órákban fényes tűzgömb ragyogott fel az égen.

Több szemtanúra is hivatkoznak, akik mind azt állították, hogy percekig tündökölt a magasban, majd robbanását követően apró darabokra hullott. Az értelmezés szerint még lökéshulláma is lehetett a csillagászati eseménynek, ami kárt is okozott a mezőgazdasági infrastruktúrában.

Egy helyi férfi pedig a meteorit egyik gyilkos, termetesebb darabjának ütésétől lelte halálát. Egy másik eltalált áldozat pedig egész hátralévő életére lebénult. Az akkori, meglehetősen szegényes és szerény körülmények miatt az eset híre csak hetek alatt ért el a császárhoz. Az égi jelenséget, és a meteorit általi tragédiát előbb Szulejmánija kormányzója tudatta a belügyminisztériummal, és csak a belügyminiszter útján lett tudatva mindez a szultánnal.

II. Abdul-Hamid a döglődő birodalma ellenére egy roppant nagyravágyó uralkodó volt.

Így hát nem volt meglepő, hogy azonnal megparancsolta miniszterének, hogy haladéktalanul szerezzen be minél több darabot a meteoritból. Azonban az idegen maradványoknak tekintett kövekről, sem már fellelt darabokról nincs hivatalos leírás. Szakértők szerint a már a levegőben szétrobbant égitestből származó törmelékek egészen biztosan vannak múzeumi tárolókban, csakhogy elfeledetten várják a sorsukat. Valamint az sem kizárt, hogy még a szultáni hagyaték között, az állam közvetlen tulajdonában is akad valami. Ám hivatalosan semmi nem maradt az eltűnt gyilkos meteoritból.

A legrejtélyesebb meteorit esemény:

Forrás: NatGeo