A buszon csörgött a telefonom és nem vettem észre, hogy ki ül mögöttem, a hívás után az utas üvölteni kezdett velem

Fanni és párja nagyon boldogok voltak együtt. Egyetlen dolog árnyékolta be a párkapcsolatukat: a férfi szüleivel egyáltalán nem ápolt jó viszonyt, ám szerencsére messze laktak és ritkán kellett találkozniuk. Az ünnepek alatt azonban meglátogatták a fiatalokat, akik szakítottak is miattuk. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Egészen elképesztő szerencsétlenség történt velem. mit igazából el sem akarok hinni. Van, vagyis lehet, hogy most már csak volt egy csodálatos párom. Mindent imádtam benne és örültem, hogy komolyodik a párkapcsolatunk, így amikor megkért, hogy látogassam meg vele a szüleit, akkor nagyon boldog lettem. Természetesen igent mondtam. Azt gondoltam, hogy egy ennyire intelligens, kedves fiúnak csak jófej szülei lehetnek. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna: két maradi, zsörtölődő, rosszindulatú embert ismertem meg

Mi Budapesten élünk, ők vidéken, így ritkán van családi látogatás, de előtte már napokkal ideges vagyok.

Az anyósom és az apósom bejelentkezett az ünnepek előtt, természetesen nem mondhattam nemet: a párom imádja a szüleit és egy rossz szót sem lehet rájuk mondani. Nem úgy az ismerőseimnek, nekik elég sokat szoktam panaszkodni róluk. Épp az egyik legjobb barátnőm hívott fel, amikor buszoztam és felvettem a telefont. Egyből panaszkodni kezdtem, hogy mennyire nincs kedvem ehhez az egészhez, hogy mennyire utálom őket és megkérdeztem azt is, hogy vajon hány évig kell még elviselnem őket.

Miután kicsit még élcelődtünk, letettem a telefont, ekkor pedig az egyik utas megkopogtatta a vállamat.

A barátom volt az. Soha nem láttam ennyire dühösnek. Azt mondta, hogy most azonnal szálljunk le. Én követtem és közben próbáltam rá visszaemlékezni, hogy mit mondhattam a kellemetlen telefonbeszélgetésbe. Végighallgatta az egészet. Amikor beértünk egy csendesebb utcába, rám nézett és szinte üvölteni kezdett, hogy mit képzelek magamról, hogy mondhatok ilyeneket a szüleiről és részéről ezt az egészet befejezte velem, mert nem tud egy ennyire gonosz és rosszindulatú nővel együtt lenni, aki képes így beszélni azokról, akik felnevelték őt.

Könyörögtem neki, hogy beszéljük meg, de hajthatatlan volt, Félek, hogy ezzel mindent tönkretettem. Az ünnepeket külön töltöttük és azóta sem tudom őt elérni, a közösségi média oldalain azt látom, hogy a szüleinél van egy ideje. A szemébe neki sosem mondtam rosszat róluk és kedves is vagyok velük, de tényleg elvárható, hogy kedveljem őket? Főleg úgy, hogy semmi közös nincs bennünk. Fogalmam nincs, hogyan történhetett ez, ráadásul azt sem akarom, hogyha kibékülünk, akkor esetleg a szülei rossz véleménnyel legyenek rólam. Nem tudom, hogyan tehetném jóvá ezt a fatális, elképesztően szerencsétlen véletlent. Ráadásul mindig körülnézek a buszon, most abszolút nem jutott eszembe. Rettenetesen érzem magam és közben azt sem értem, hogyan lehet az fontosabb neki, hogy én mit gondolok a szüleiről, mint a kettőnk nagyon ígéretes szerelme.