Áthívtam a barátnőmet filmezni, olyan kérdést tett fel nekem közben, hogy percekig nem tudtam válaszolni

Robi megismerkedett egy nagyon kedves lánnyal, akivel a harmadik randijuk a férfi lakásán volt. Filmezést és egy kis összebújást terveztek, ám az események nagyon hamar vettek rossz fordulatot. Most az ő történetüket olvashatjátok:

A mai világban rettenetesen nehéz ismerkedni. A csajok nem tudják mit akarnak, csak Insta modelleket húznak jobbra, követelőznek, de adni semmit nem akarnak. Rengeteg pocsék randin vagyok már túl, ahonnan úgy jöttem haza, hogy inkább a szingliség, mint ezek a felesleges körök, de akkor megismertem Biankát. Minden olyan természetes volt: a megismerkedésünk egy koncerten történt, nem volt benne semmi mű, semmi megrendezett. Amikor az egész estés beszélgetés után randira hívtam, akkor pedig boldogan mondott igent és meg is beszéltünk másnapra egy sétát. A találkozó előtt még vártam, hogy eltűnjön és lemondja, de semmi ilyesmi nem történt.

Fantasztikusan éreztem magam, végre azt éreztem, hogy megismertem egy lány, aki talán a barátnőm lesz.

Az első randink is szuperül sikerült, késő estig beszélgettünk. Ezt egy második randi követte, ahol ő választott programot és egy kiállításra mentünk el. Nem tudtam nem-e fogja tolakodónak venni a dolgot, de a harmadik randit a lakásomba szerveztem. Egy kis vacsira gondoltam, mozira és ha úgy alakul, akkor még közelebbről megismerhetjük egymást. Amikor felvezettem az ötletet, akkor tartottam a reakciójától, de feleslegesen. Annyira örült annak, hogy ilyen komolyan gondolom, hogy megcsókolt... és az is fantasztikus érzés volt.

Nagyon készültem az estére, ám a hangulatot egy váratlan kérdés zavarta meg.

Mikor felértünk a lakásba, akkor nem tűnt fel, de nagyon alaposan körülnézett, érdeklődött, sokat kérdezett a lakásról. Miután vacsiztunk és leültünk filmet nézni, akkor összebújtunk és én csak élveztem a pillanatot. Majd ő, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne megkérdezte, hogy mikorra tervezem az összeköltözést, mert nincs értelme várni. Azt hittem viccel, de amikor ránéztem, akkor őszinte kíváncsiságot láttam a szemében. Ő ezt tök komolyan gondolta. Nagyon kellemetlenül kezdtem magam érezni, hiszen még csak ismerkedünk, de szerintem is lehet ebből komolyabb, viszont szerintem ez baromi para. Megkérdeztem nem-e gondolja-e ezt túl korainak, amin szemmel láthatóan nagyon elszomorodott. Néhány perc múlva felállt és húzni kezdte a cipőjét. Mikor megkérdeztem mi a baj, akkor azt felelte:

Neki nincs ideje olyanokra, akik nem tudják mit és mikor akarnak. Túl sokat csalódott már, hogy megint heteket vagy hónapokat áldozzon egy kapcsolatra, ami talán sehová sem halad. Majd azzal zárta le a dolgot, hogy hívjam, ha döntöttem.

Most teljesen meg vagyok lőve: nekem gyors ez a tempó, de nem akarom őt elveszteni és természetesen egyszer szívesen összeköltöznék vele.

Szívem szerint felhívnám és megkérdezném, hogy neki hogy lenne jó, hogy lenne komfortos. Az az igazság, hogy én sem szeretek egyedül lakni és talán ez egy tök jó és érdekes kísérlet lenne. Őrültségnek tűnik, hogy elkezdtem arra hajlani, hogy három randi után összeköltözzek egy nővel? De mi van, ha ez nem romantikus, hanem igazából ciki és aggasztó és még sokkal komolyabb problémák is lesznek vele? De amit mond, az pedig igaz, az emberek manapság nehezen köteleződnek el. Én pedig úgy érzem, hogy készen lennék rá és akarom is, vele.