Besétáltam a férjem munkahelyére, néma csend lett: megláttam a legrosszabb rémálmom, innen már nincs visszaút

Ágota és férje két éve házasodtak össze, ám már ennyi idő elég volt ahhoz, hogy elbizonytalanodjon a döntésében. Házassága az utóbbi időben döcög, így ki akart próbálni egy két újdonságot. Meglepte férjét a munkahelyén, ám végül ő lepődött meg a legjobban. Most az ő történetét olvashatjátok:

Úgy érzem, hogy elárultak, szíven szúrtak, megaláztak és becsaptak. Az utóbbi időben a férjemmel eléggé eltávolodtunk egymástól, de én komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, hogy örökké vele akarok lenni. Elhatároztam, hogy teszek a kapcsolatunkért, apró kedvességekkel fogom enyhíteni a közöttünk lévő szakadékot. Megfőztem a kedvenc ebédjét és bevittem neki a munkahelyére. Amit ott láttam, az viszont mélyen megrázott és még nagyobb éket vert a házasságunkba.

Nagyon furcsán néztek rám a munkatársai, amikor megláttak.

Amikor beléptem az irodájába, azonnal megéreztem valami feszültséget, egy megfoghatatlan érzést, ami a levegőben vibrált. Köszöntem a kollégáinak, akik zavartan néztek rám, nem értettem mi lehet ez. Talán mesélt nekik a nehézségeinkről? Elindultam a férjem irodája felé és akkor megláttam őt – a nőt, aki régen a férjem felesége volt. Hirtelen megfagyott körülöttem a levegőt és az a pár másodperc örökkévalóságnak tűnt. A szívem vadul kalapált, a gondolataim pedig összekuszálódtak, mint egy zavaros álomban. Nemcsak az volt fájdalmas, hogy ott volt, hanem az is, hogy fogalmam sem volt róla, hogy egyáltalán együtt dolgoznak.

A férjem titkolózott előttem, lehet még innen visszaút?

Kettőnk házassága az utóbbi időben valóban megromlott, ám ezzel a felfedezéssel egy pillanat alatt menthetetlenné vált. Elvesztettük azt a könnyedséget és harmóniát, ami valaha olyan természetes volt. A mindennapok megszürkültek és bár mindketten éreztük, hogy valami nincs rendben, próbáltuk megoldani: legalábbis én ebben a hitben voltam. De most, hogy kiderült, hogy képbe jött a volt felesége, hogy valahogy újra összekapcsolódott a múltjával, az összes bizonytalanságom és félelmem még erősebben tört a felszínre.

Azonnal kérdőre vontam.

Kiderült, hogy a mai napig szoktak beszélgetni, sőt, még a munkakeresésben is ő segített neki, ő ajánlotta be ehhez a céghez és még engem kért számon, hogy egyrészt miért ellenőrizgetem váratlan megjelenésekkel, másrészt felnőtt férfi létére hogyan képzelem, hogy elszámoltatom őt.

A legjobban talán az fáj, hogy ezt elhallgatta előlem. Miért nem osztotta meg velem? Miért tartotta ezt a titokban, ha igazán én lennék az, aki fontos neki? Azt mondta, hogy már semmit nem jelent az a nő a számára, hogy a múlt része, és hogy engem szeret. De a szavai üreseknek tűnnek, amikor tudom, hogy titokban továbbra is foglalkozik vele. A gondolat, hogy beszélgetnek, hogy valamiképp még mindig kapcsolódnak, mélyen megbánt és elbizonytalanít. Szinte minden nap kérdések gyötörnek: vajon tényleg engem szeret? Vagy talán ő az, aki még mindig a szívében van, és én csak valami pótlék vagyok?

Félek, hogy ez a helyzet véglegesen kettészakít minket. Próbálom megérteni, hogy miért fontos még mindig neki, miért tartotta fontosnak, hogy jó és közli viszont ápoljon vele, de az érzéseim összezavarodtak és ez az egész megrendítette az alapokat, amire a házasságunk épült. Az elmúlt két évben mindent megtettem, hogy támogassam őt, hogy megértsem a múltját, hogy elfogadjam, hogy volt egy élete előttem. De most úgy érzem, mintha becsaptak volna, mintha elárulták volna a belém vetett bizalmat. Ráadásul nem ő akart válni: a nő hagyta el, amikor ő még halálosan szerelmes volt belé.

Mélyen megrettent az a gondolat, hogy mindez talán a kapcsolatunk végét jelenti. Hogy a kételyek, melyek most elárasztanak, nem fognak eltűnni, és hogy a férjem soha nem tud majd teljes szívvel velem lenni. Nem tudom, hogyan tovább, de úgy érzem, hogy elvesztettem valamit, amit talán soha nem kapok vissza.