Romokban a házasságom: A férjem és én folyton a politikán veszekszünk, félek nem tudjuk megmenteni a kapcsolatunkat

Sára házassága romokban van és ráadásul egy olyan dolog miatt, amiről nem gondolta volna, hogy ennyire komoly gondokat fog okozni. Most az ő történetét olvashatjátok:

A férjem egy igazán jó ember. Tényleg. Én 28, ő 31 éves és három éve házasodtunk össze. Mindketten igen temperamentumos személyiségek vagyunk, nem hagyjuk, hogy bárki ránk kényszerítse az akaratát. Még akkor sem, ha egymásról lenne szó. Hatalmas szerelem volt a miénk, szenvedély, lángolás, így a kezdeti időszakban nem nem vettünk arról tudomást, hogy bizonyos dolgokban a skála két végét képviseljük és nagyon sok dologban nem értünk egyet. Minden más annyira jó volt és azt gondoltuk, hogy elég néhány témát elkerülni és akkor nem jönnek ki annyira ezek a különbözőségek. Szenzitív információ lévén nem szeretném konkretizálni ennél jobban a helyzetet.

Összeköltöztünk, nagyon hamar és próbáltuk felvenni a másik életének ritmusát. Azonban igen hamar kiderült, hogy nem érezzük jól magunkat a másik barátaival. Akárhányszor elmentünk egymás ismerőseivel annak feszültség, vita, rossz hangulat és összeveszés, néha-néha személyeskedés lett a vége. Megbeszéltük a párommal, hogy külön járunk szórakozni, ezt is elfogadtuk, pedig így visszanézve nem kellett volna. Aztán megkérte a kezem, igent mondtam és összeházasodtunk. Természetesen az esküvő sem telhetett el szóváltás nélkül, de ezt betudtuk az alkoholnak és a felfokozott hangulatnak.

Telt múlt az idő és a mézesheteket felváltották a hétköznapok, ezzel együtt pedig a problémák. A beszélgetéseink során már nem tudtuk kerülni a kényelmetlen témákat és napról napra előjött valami. Rengetegszer voltunk dühösek egymásra, szinte izzott köztünk a levegő és nem jó értelemben, amikor valamilyen politikai kérdés szóba került.

Az ellentétek egyre inkább kiéleződtek, a híradót, a közös filmnézéseket és az aktuális témákat teljesen kerültük, gyakorlatilag megszűntek azok a dolgok, amiket házastársakként csinálhattunk. Beláttuk, hogy segítségre van szükségünk, így párterápiára mentünk. Jó előre megbeszéltük, hogy megpróbálunk nem személyeskedni, nem meggyőzni a másikat az igazunkról. Azonban a férjem szerint a terapeuta az én nézeteimmel szimpatizált (szerintem nem történt ilyen, szimplán a férjem azt várta volna, hogy leostobázzon engem a pszichológus és neki adjon igazat), így nagy üvöltözések közepette otthagyta az ülést és azt mondta, hogy azon is gondolkozik engem elhagyjon-e.

Tudom, hogy a házasság nehéz és hogy viták mindenhol vannak, de azt hiszem elfáradtunk mind a ketten. Szeretjük egymást, de jó ideje már csak az ellenséget látjuk a másikban, a falaink közé beépült elvtelenséget és nem tehetünk semmit: én így, ő úgy gondolja és sosem jutunk majd közös nevezőre. Néhány napja meglepően nyugodt körülmények között szóba került a válás is, amiben meglepő módon egyetértettünk, de nem szeretnénk feladni. Teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mit tehetnénk? 28 és 31 évesen az, amit az ember gondol a világról gyökeresen már nem fog változni, de nem akarom azért elveszíteni életem párját, hogy melyikünk kivel szimpatizál.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.