Olyan magyar települést találtak Putyin Oroszországában, aminek a nevét le sem szabadna írni?

Egy különös nevű falu Szibéria szívében

Szibéria mélyén, Irkutszk megye nyugati határán, a Tumanset folyó kanyarulatánál bújik meg egy falu, amelynek neve elsőre akár meg is lepheti az embert: vengerka. Aki most magyar kapcsolatokra, székely közösségre vagy 1848-as honvédek örökségére gondol, jobb, ha visszafogja a reményeit – magyar ugyanis egy sem él itt. És hogy akkor mégis hogyan került ide ez a név? A válasz meglepőbb, mint gondolnánk.

A legenda szerint: Kossuth ulica, Petőfi ulica és egy magyar nyelven elhangzó köszönés

Az első utalások szerint a település már a 19. században is szerepelt hivatalos orosz iratokban, de még a 20. század elején is csupán nyolc-tíz faházból állt. A környék lakói javarészt vadászattal, halászattal, majd fakitermeléssel foglalkoztak, a közeli transzszibériai vasútvonal építése pedig idevonzotta a munkaerőt. Akkoriban még létezett egy Vengerka nevű vasútállomás is, amit mára elbontottak.

Egy 1925-ös beszámoló szerint (Tarczali dell’Adami Géza tollából) Vengerkában állítólag Kossuth ulica és Petőfi ulica is létezett, sőt az idősek közül volt, aki este „jóccakát, koma” köszönéssel búcsúzott – tanyasi magyarsággal.

A történet szerint egy maroknyi honvéd az 1848-49-es szabadságharc után került erre a vidékre, és állítólag le is telepedtek.

A történelem azonban e ponton már összemosódik a legendával: a környék ma már inkább orosz, ukrán, belorusz és csuvas lakosokról ismert, semmint magyar hagyatékról.

Miért lett a Vengerka falu neve olyan, amilyet ma is megmosolygunk?

Oroszország lakói közül kevesen gondolnának a tajseti járás kis falujára, amikor meghallják azt a szót: Vengerka. A kifejezéshez ugyanis régóta sajátos – sokszor pikáns – jelentés társul: az Osztrák–Magyar Monarchia idején ugyanis számos magyar és más nemzetiségű lokáltáncosnő, kóristalány és szerencsét próbáló hölgy utazott az orosz nagyvárosokba. A vendéglátóiparban, mulatókban dolgozó „vengerkák” nem voltak feltétlenül magyarok, de az orosz köznyelvben ez a szó hosszú ideig a laza erkölcsű hölgyek szinonimája lett.

A név tehát nem feltétlenül dicsőségként vonult be a történelem lapjaira. Az 1917-es bolsevik forradalom után a „kéjnőimport” megszűnt, a vengerkák nagy része vagy hazatért, vagy szegénységben hunyt el Oroszországban.

A kifejezés viszont tovább élt: ma már egyfajta magyaros cigánytáncot, csárdásszerű mozgást, vagy akár egy bizonyos ruhadarabot is jelölhet – de előfordul olyan jelentés is, aki egy vengerka nevű szilvára, vagy túrós táskára asszociál a szóról.

Putyin Oroszországában élnek egy faluban, aminek a nevét még ők sem értik

A mai Vengerka lakói – oroszok, tatárok, csuvasok, moldávok és más népek keveréke – teljes őszinteséggel vallják be: fogalmuk sincs, miért viseli a falujuk ezt a nevet. A helyi ünnepségeken, például a tajseti járás 85. évfordulójára kiadott albumban is csak annyi szerepel, hogy az öt kisebb faluból összeállt közösségből az egyik viseli ezt az elnevezést.

Putyin Oroszországában valószínűleg keveseket izgat, hogy mit is jelent a szó valójában – a név él tovább, jelentése nélkül.

A település mindennapjait ma is elsősorban a fakitermelés határozza meg, ez biztosítja a megélhetést a helyiek többsége számára. A közösség alapvető intézményei – iskola, posta, kórház, kultúrház és könyvtár – működnek és biztosítják az alapvető szolgáltatásokat.

Egy vallási sajátosság azonban a mai napig megkülönbözteti Vengerkát a környező falvaktól: a lakosok jelentős része az ortodox egyház által még a cári időkben kiátkozott „óhitűek” közösségéhez tartozik, és máig hűen követi e hagyományos vallási irányzat szokásait.

Az 55.80234346985738, 97.27130345603584 koordinátán bárki megkeresheti a Google Earth térképén Oroszország egyik rejtett, ritkán emlegetett faluját: Vengerkát, erre a linkre kattintva, látható.

Forrás: Ma7