promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
A székely 300 katona még a spártaikon is túltesz, óriási győzelmet arattak a hatalmas túlerővel szemben

A székely 300 katona még a spártaikon is túltesz, óriási győzelmet arattak a hatalmas túlerővel szemben

Borítókép:  Profimedia
Zene, Film & Kultúra
Kategória fejléc

A legendás csata emlékezetét emléktábla is őrzi.

A székelység a török hódoltságban

1658 nyara különösen nehéz időszak volt a gyergyói székelyek számára. Erdély ekkoriban csatatérré vált, ahol Lázár István székely csapatai Gyulafehérvárnál küzdöttek Ali pasa török serege ellen. A katonák távollétét kihasználva egy közel háromezer fős, tatárokból és moldvaiakból álló fosztogató sereg rátört a védtelen gyergyói falvakra.

Szeptember elejére a támadók már kifosztották Maroshévízt és Ditrót, majd Szárhegy felé vették az irányt. Ám itt nem várt akadályba ütköztek: a helyiek Gábor diák vezetésével elszántan szembeszálltak velük. Gábor diák, bár nem volt katonaviselt ember, tanítóként és írástudóként tevékenykedett, ám székely furfanggal megáldva pontosan tudta, hogy a falusiak – akik között asszonyok, öregek és hadat nem járt fiatalok voltak – nem győzhetnek nyílt harcban a túlerővel szemben.

A csata előkészületei

A táj mocsaras vidéke, különösen Ditró és Szárhegy között, remek védelmet nyújtott. Gábor diák erre alapozva készítette elő a csapdát. A mintegy háromszáz székely kaszákkal és kapákkal felszerelkezve készült az ütközetre. A védők tervének részeként csuprokat ástak el a vizenyős talajba, míg fazekakat dombokra tűztek, amelyek messziről katonák sisakjainak tűntek. A megtévesztés sikerült: a tatárok valódi katonai erőnek hitték a fazekakkal felszerelt dombokat, és nem kívántak komoly összecsapásba bocsátkozni.

A székelyek azonban ravasz csapdát állítottak. Amikor a tatárok visszavonulni próbáltak, vagy a Puskás Klára és Mezei Erzsébet által állítólag csalogatott ellenség után eredtek, lovaik belesüllyedtek a felázott talajba, és elakadtak az elásott csuprokban. Ekkor ütöttek rajtuk a lesben álló székelyek, akik elsöprő győzelmet arattak: a támadók közül 1750-en haltak meg, míg a székelyek alig tizenöt emberüket veszítették el.

Puskás Klára legendássá vált alakja e csatának, mivel a hagyomány szerint hét ellenséget is legyőzött, mielőtt hazatért volna, hogy megszülje gyermekét. A kisfiút, aki ezen a napon született, Győzőnek nevezték el, a diadal emlékére. A csata után a tatárok nagy részét mésszel leöntve temették el egy halom alá, amelyet ma Tatárdombként ismernek. A megmaradt 24 moldvai zászló is a győzelmet hirdeti.

Ferenczi György, gyergyószentmiklósi pap is feljegyezte az eseményeket, melyekből kiderül, hogy az oláhok és tatárok hatalmas pusztítást végeztek a környéken, de Szárhegy alatt végül megsemmisítő vereséget szenvedtek.

Óriási túlerő

A székelyek hősies küzdelmének emlékére 1908-ban, a csata kétszázötvenedik évfordulóján emléktáblát állítottak, melyen a következő szöveg olvasható:

„1658. szeptember 6-án Moldva felől berontó 3000 tatárt 300 székely Gábor diák vezetésével e helyen győzte le és temette nagy részét a halom alá. Hirdesse az emlék, hol a szülőföld lángoló szeretete tízszeres ellenség fölött is diadalt arat.”

Az emléktábla története azonban szintén fordulatos. 1919-ben a bevonuló román csapatok eltávolították, később egy kisebb tábla került a helyére, amely 1945-ig állt. 1990-ben ismét eltüntették, de azóta az eredeti méretű és szövegű tábla visszakerült a helyére, ahol remélhetőleg még sokáig hirdeti a székelyek bátorságát.

A szárhegyi csata máig a székelyek egyik legnagyobb győzelmeként él a köztudatban, és a Tatárdomb emlékeztet arra a hősies ellenállásra, amelyet a székelyek tanúsítottak ezen a vészterhes napon.

forrás: Hungaryfirst