Dante olyat üzent Magyarországnak 700 éve, ami még ma is elképesztő

Olyan sokat írtunk már arról, hogy a hollywoodi színészek és a nálunk járt világsztárok milyen szépeket és jókat mondtak Magyarországról, de vajon milyen véleménnyel voltak a magyarokról a híres történelmi személyek? Bizony nagyon sok írás maradt fent arról, hogy külföldi kutatók, államférfiak, vezetők, papok, egyházi személyek, írók, költők milyen véleménnyel voltak hazánkról és a magyarokról.

Kíváncsi vagy, mit üzent nekünk 700 éve Dante? Vagy mit emelt ki velünk kapcsolatban Montesqieu? Miként jellemezte országunkat Victor Hugo? Esetleg ki nevezte űrlényeknek a magyarokat? Megmutatjuk, mit mondtak rólunk a történelmi személyek.

A 7. századból származik egy írás a bizánci történetíró, Theophylactus Simocatta tollából, aki azt mondta, hogy "a magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegőt tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette. Neki lovat, ökröket és juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük a jövendőmondás képessége".

Ahmed Ibn Ruszta perzsa lexikografus és földrajzíró írta 930 körül rólunk, hogy turk fajtájúak vagyunk és a vezérünk húszezer lovassal indul harcba. Ugyanakkor leírta, hogy a magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben, sok szántóföldünk van. Magukat a magyarokat szemrevaló és szép külsejű embereknek jellemezte, akik nagy testűek, vagyonosak, szembetűnően gazdagok, ruhájuk selyembrokátból való, fegyvereik ezüsttel és és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak.

Miután a magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben volt, Luitprant cremonai püspök 910-ben azt mondta, hogy "a magyar nemzet nyilvánvalóan keresztény". Sankt Gallen-i Évkönyvekben pedig az olvasható Ekkehard-tól, hogy nem emlékszik arra, hogy valaha is látott vidámabb embereket a kolostorukban, mint a magyarok.

Dante, az Isten színjáték írója az Árpád-házi királyok utáni trónöröklési harcoktól sújtott Magyarországra küldött üzenetet több mint 700 évvel ezelőtt, amiben azt írta:

„Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!”

Többször nevezték Magyarországot a kereszténység pajzsának: V. Miklós pápa 1449-ben, III. Kallixtus pápa pedig 1455-ben tüntette ki hazánkat "A Kereszténység védő pajzsa" címmel, II. Pius pedig a nándorfehérvári diadal után küldött egy levelet III. Frigyes császárnak, amiben azt írta, hogy

„Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője”.

Az angol zeneszerző, Robert Johnson 1616-ban mondta azt, hogy a Magyar Királyság többet tett az ottomán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására, mint az összes többi keresztény állam együttvéve. Montesqieu francia filozófus pedig úgy fogalmazott, hogy "a magyar híres szabadságszeretetéről, nemes és nagylelkű jelleméről, hősi bátorságáról", majd hozzátette, hogy vendégszeretetünknek legendás híre van.

Victor Hugo, A párizsi Notre Dame és A nyomorultak írója a hősök nemzetének írta le Magyarországot, a hősiesség megtestesülését látta bennünk. Az egyik legjobbat viszont az egykori német kancellár, Bismarck mondta:

„Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik”.

Archibald Céry Collidge professzor, aki politikailag és történelmileg jól ismerte Közép-Európát, 1919. január 19-én Woodrow Wilson amerikai elnöknek jelentve javasolta - a trianoni békeparanccsal kapcsolatban - Magyarország gazdasági egységének megtartását, ellenezve Erdély elszakítását. Ő ugyanis azon a véleményen volt, hogy egy ezer éves, egységes országra erőszakolni, elfogadtatni egy ilyen elrendezést, mint véglegest, a jövőt gyűlöletre, harcra és viszályra kárhozhatná, valószínűsítené egy katonai jellegű konfrontáció létrejöttét belátható időn belül. Mondani sem kell, hogy a javaslatát a konferencia nem fogadta el.

Theodore Roosevelt, Amerika elnöke 1910-ben, Magyarországon tett látogatásakor kijelentette, hogy "az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért". Végezetül pedig jöjjenek Enrico Fermi olasz atomfizikus szavai, aki kicsit meglovagolta velünk az UFO-kérdést, ugyanis amikor megkérdezték tőle, hogy hisz-e az űrlényekben, azt felelte:

„Már itt vannak... magyaroknak nevezik őket!”

A cikk Kerkayné Maczky Emese összegyűjtött adatai alapján készült.