Ted sorozatkritika: polgárpukkasztó és drogszagú, de tud ennél többet?

Ugyan már egy ideje elérhető az interneten, de magyar szinkronos verzióban még csak most került fel a SkyShowtime-ra a Family Guy alkotójának új sorozata, ami nemcsak pokolian vicces és gátlástalanul szókimondó, de bűzlik a marihuánától, és tele van merész poénokkal, amikkel nem csak saját magát, de a pornófogyasztókat, a melegeket, a zsidókat, és úgy amblokk az egész amerikai társadalmat jól tökön rúgja.

Seth MacFarlane humorista munkásságáért nem mindenki rajong még Amerikában sem. Nem csoda, hiszen az író-rendezőnek van egy olyan sajátos stílusa a humorvilágban, ami sokak szerint már az alpári és a proli kategóriába sem fér bele. A Cartoon Network klasszikus rajzfilmsorozatainak alkalmi írója a '90-es években döntött úgy, hogy saját animációs szériát készít, amiben kicsit meg akarta lovagolni a hatalmas népszerűségnek örvendő Simpson család sikerét, mégis egyedi irányba akarta kifordítani azt a felnőtteknek szóló, társadalomkritikus stílust, amit a sárga, gülüszemű Springfield-iek indítottak el.

Így született meg a Family Guy, aminek még ma is újabb évadjai készülnek, és amit pontosan azért szeretnek annyian, mert egy másfajta attitűdöt és humort, egy jóval szókimondóbb és nyersebb megfogalmazású társadalomkritikát képvisel. Természetesen Seth MacFarlane itt nem akart leállni, ki akart lépni az animációs térből, és egy olyan élőszereplős filmmel akarta meghódítani Hollywoodot és a nemzetközi mozikat, ami ugyanúgy magán hordozta a Family Guy stílusjegyeit.

^{(Fotó: Profimedia)}

Ha Seth MacFarlane annak idején nem részegedett volna le oly mértékben, és nem késte volna le azt a gépet, ami 2001. szeptember 11-én beleszállt a World Trade Centerbe, sosem született volna meg Ted, a beszélő plüssmackó, aki nemcsak füvezik és kurvázik, de magasról tesz a píszíre és a rasszizmusra, sokak számára bántó és fülsértő stílusban bírálja Hollywoodot, valamint az egész amerikai rendszert és társadalmat.

Több mint 10 évvel a Ted 2. része után egy szitkom sorozatban tért vissza a kertváros drogszagú Coccolino-macija, ezúttal egy '90-es években játszódó előzménytörténetben, ahol már senkit sem érdekel egy beszélő plüssmackó; a 15 perces hírnév lecsengése után Ted és a kamaszkorú John rajong Flash Gordonért, nézik a Szupercsapatot, és arról ábrándoznak, hogy milyen lehet füvezni.

A Ted sorozat le se tudná tagadni, hogy a régi családi vígjátéksorozatok mintájára készült, de több ponton is merítkezik a modern kedvencekből, mint például Az ifjú Sheldon. Seth MacFarlane természetesen most is Ted hangját adja, és a szinkronos verzióban is ugyanaz a Nagypál Gábor kölcsönzi a káromkodó játékmackó hangját, aki a mozifilmekben. MacFarlane ezúttal nem elégszik meg azzal, hogy a főszereplők minden mondatába belesuvaszt egy-egy káromkodást, hogy minden második jelenetben marihuánáznak és pornóról, vagy a mozifilmben sokat emlegetett "feka dákókról" beszélgetnek, de szembemegy azzal a tévhittel, hogy Hollywoodban már senki sem mer viccet csinálni semmiből és senkiből a píszí miatt.

Ehhez képest a rendező nagyban nyomja a rasszista megjegyzéseket, a zsidóvicceket, és még a melegekhez is intéz egy-két "kedves" szót. Seth MacFarlane ugyanakkor teljesen hétköznapi életproblémákat is bedob, mint a konzervatív és otthoni kiszolgálást elváró apa, illetve a visszafogott és elnyomott, 0-24-ben háziasszonyként foglalkozó anya kimerült házassága, a lelkileg összetört, de mindenkiért kiálló, lázadó unokatestvér szexuális irányultsága, nem beszélve a jól ismert gimis dolgokról, mint az első szex, a "vajon ki nem cigizett/füvezett még az osztályban?", vagy hogy hogyan kerüljük el, hogy a nagypofájú iskolatársak megint a fejünkre húzzák az alsógatyánkat.

^{(Fotó: Profimedia)}

A Ted sorozat minden epizódja ugyan egy-egy fő szálra, konfliktusra épül, mégis vannak olyan mellékszálak, amik teljesen összefogják az egész évadot, de hogy ezekből minden megoldódik-e az utolsó részre, azt inkább nem árulnám el.

Hogy a Ted megállja-e a helyét Mark Wahlberg nélkül, azt kell mondani, hogy nem lehet okunk panaszra, mert a kamaszkorú John-t alakító Max Burkholder egész vállalható alakítást nyújt, mégis a személyes kedvenceim a szüleit alakító Alanna Ubach és Scott Grimes volt.

Ugyan semmi szükség nem volt egy Ted-sorozatra, de akik kedvelték a korábbi filmeket és szeretik a Family Guy humorát és stílusát, azok valószínűleg jól fognak majd szórakozni rajta, amin természetesen nem csak Seth MacFarlane dolgozott a régi gárdából, hiszen a széria zenei világa az első másodpercben elárulja, hogy a rendező kabalazeneszerzője, a mozifilmeket és a Family Guy-t is jegyző Walter Murphy komponálta.

A Ted-sorozatnak még csak az első négy epizódja érhető el a SkyShowtime-on, de a többire sem kell majd sokat várni.