József Attila és Illyés Gyula mellett egy harmadik költőnket is megihlette az eszményi szépségű múzsa, több évtizedes titokra derült fény

1905. november 21-én, kicsit több mint 103 éve született a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb hatású múzsája Kozmutza Flóra. Bár a legtöbben József Attila, Illyés Gyula és Szabó Lőrinc költészetének ihletőjeként ismerik, Kozmutza Flóra a szépsége mellett, rendkívül okos is volt.

Flórának már gyerekként megmutatkozott tehetsége az emberek és a tudomány iránt. Először a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-német és francia szakon tanult, közben két évre eljutott Párizsba, a Sorbonne-ra, ahol meg is írta meg bölcsészdoktori értekezését. Budapestre visszatérve azonban egy gyógypedagógiáról szóló cikk olyan nagy hatással volt rá, hogy 26 évesen pályát módosítva jelentkezett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Ezt a pályát pedig már halálig nem is hagyta el.

Ismerői Kozmutzát egy mindig feltétlenül segíteni akaró, ám a rivaldafényből visszahúzódó személyiségként jellemezték. 1938-tól például öt éven át nyári szabadságai alkalmával a Békés megyei Doboz községben végzett a szegény gyermekeken pszichológiai vizsgálatokat a nyomor lélekre gyakorolt hatásait kutatva.

S bizony szépsége mellett talán ez volt a másik tulajdonsága, ami lenyűgözte a korszak nagy költőóriásait.

Flóra 32 éves volt, amikor professzora kívánságára Rorschach-teszteket végzett híres írókkal, költőkkel. Ekkor ismerkedett meg Illyés Gyulával és József Attilával. Későbbi férje Illyés így emlékezett vissza az első találkozásra:

Flórába az első pillantásra olyan szerelmes lettem, hogy nem megforrósodott, hanem megfagyott a szívem. Nős voltam ugyanis. A pillantás előtt is már ismertem. De csak a hangjáról, s az is megejtett…

Illyés leírásából látszik, hogy szerelem volt köztük első látásra ám Flóra visszafogta érzelmeit, éppen azért, mert a költő nős volt. Első találkozásuk után nem is látták egymást hosszú ideig, de soha nem felejtették egymást.

Kozmutza szépsége szinte pontosan ebben az időszakban nyűgözte le a másik költőóriást József Attilát is, a már említett Rorschach-tesztet ugyanis rajta is elvégezte. József Attila olyan nagy lelkesedéssel vágott bele a tíz képből álló sorozat elemzésébe, hogy három óra alatt csak a feléig jutottak el. Később kiderült, nem a képek összetettsége, hanem a nő gyönyörűsége keltette fel a költő figyelmét olyannyira, hogy másnap felhívta, és egy újabb találkozót kért tőle.

Attila azonnal heves érzelmeket kezdett táplálni felé, amelyeket meg is fogalmazott költeményeiben. A nő múzsává és utolsó menedékké is vált a szemében egyszerre. Egyik leghíresebb Flórához címzett költeménye is éppen a keresztnevét viseli címként. Ebben ilyen romantikus sorokat is olvashatunk a költőtől:

Látod, mennyire, félve-ocsudva szeretlek Kozmutza Flóra, / E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szívemről, / Mint sebről a kötést, te leoldtad – újra bizsergek. / Szól örökös neved árja, törékeny bájú verőfény, / és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

A Flóra című verset később József Attila nagy tisztelője a hasonló sorsú színészóriás Latinovits Zoltán is előadta, amit semmiképpen sem érdemes kihagyni.

Attila érzékeny lelke és iránta táplált érzelmei felébresztették Flórában a vonzalmat, de az orvosi kezelés alatt álló költő elképesztő ostromlása meg is ijesztette őt, ezért végül nem is alakult ki közöttük szerelmi kapcsolat.

József Attila halála előtt pedig Flóra már visszatalált élete szerelméhez Illyés Gyulához is, a vele való kapcsolatát azonban titokban tartották a költő rossz állapota miatt. Miután Attila 1937 december 4-én elhunyt Balatonszárszón sokan a pszichológusnőt okolták a haláláért, ám ezeket a legkisebb szintig sem szabad komolyan venni.

Illyés Gyulával végül nem sokkal később összeházasodtak, és Illyés haláláig egészen 1983-ig együtt is maradtak. Kapcsolatuk 44 éve alatt azonban nem kis nehézségekkel néztek szemben, sőt az a hír is járja, hogy Flóra a korszak egy másik nagy költőjét Szabó Lőrincet is megidézte, aki szintén szerelmes verseket írt hozzá, a Káprázat-ciklus fiktív szeretőjéhez.

Kozmutza Flóra egyébként: soha nem beszélt Szabó Lőrinchez fűződő kapcsolatáról, így csak 2014-ben derült ki a több mint fél évszázaddal ezelőtti titok, hogy valóban kialakult egy titkos románc a felek között.

De mi lehetett a titka a nőnek, aki a három legnagyobb költőnket is elvarázsolta? Erre az Illyés Gyulától született lánya visszamlékezése adja meg a választ:

Anyám nagyon jó eszű, kiváló képességű és magas erkölcsiségű asszony volt, élete mottójának a segítségadást tartotta. Csöndes, visszahúzódó természet volt. Ez azért különösen érdekes, mert hallatlanul dinamikus személyiség volt. Nagy munkabírását és kiemelkedő teljesítményeit szerintem visszafogott és a munkára fordított energiájának köszönhette. Apám volt az életének a tengelye. Apám nem írt írógéppel. Házasságuk után rendszeresen anyám gépelte le apám kéziratait, életük során ott volt vele minden fontos eseményen, valódi szellemi társa volt. 

Flórát a szépsége mellett lenyűgöző, segítőkész személyisége vezette a költők szíve felé. Kitartása és elhivatottsága, a rászorulók megsegítésére irányuló vágya pedig még inkább kiemelte őt az átlagból. Ő maga is csak 74 évesen vonult nyugdíjba, és férje halála után költői hagyatékának feldolgozásával foglalatoskodott.

Kozmutza Flóra kilencvenéves korában 1995-ben halt meg.

(Felhasznált források: Múltkor, Képmás, hvg.hu)